Leírás
A Segítő Szűz Mária-bazilika az a nagy templom, amelyet Don Bosco Valdoccóban építtetett, Torinónak abban a negyedében, ahol a szalézi mű elindult. Itt nyugszik a szent, és körülötte az ő munkája ma is elevenen él.
A templomot egy egész szalézi épületegyüttes veszi körül iskolákkal, udvarokkal és ifjúsági központokkal, amelyek még mindig tele vannak gyerekekkel. Az 1868-ban felszentelt, majd az 1930-as években kibővített templom latin kereszt alaprajzú, kupolája pedig magasan a negyed fölé emelkedik.
A homlokzat a velencei San Giorgio Maggiore palladiói mintáját követi. Nem pusztán dísz: a bal oldalon domborművek és szobrok az 1571-es lepantói csatát idézik, jobb oldalon VII. Piusz pápa hazatérését a napóleoni fogságból – mindkettő a Segítő Szűz tiszteletéhez kötődő esemény.
Bent a színes márványok borítják a falakat; ezeket Michele Rua, Don Bosco első utódja választotta. A főoltár fölött Tommaso Lorenzone nagy Segítő Szűz Mária-festménye függ, amelyet maga a szent rendelt meg; a kupolát Giuseppe Rollini freskózta.
A hajó jobb oldalán áll Szent Bosco János monumentális oltára, amely a földi maradványait őrzi. Vele szemben a Szent József-kápolna az egyetlen, amely úgy maradt meg, ahogyan az alapító akarta: a festmény alján a frissen felépült bazilika látható.
Minden egy fészer alatt kezdődött. 1846-ban Don Bosco bérbe vette Francesco Pinardi fészrét, hogy befogadja a Porta Palazzón megismert szegény, munka nélküli fiúkat. A Pinardi-fészer ma is megvan, beépült a templom mögötti árkádsorokba.
A hagyomány szerint maga a Szűzanya mutatta meg neki, hol építse fel a szentélyt. A helyet a kripta, a Ereklyekápolna jelöli, ahol Rua és a szent más utódai is nyugszanak.
És az aranyozott szobor a kupola tetején, Camillo Boggio műve? Érdekes módon nem a Segítő Szüzet ábrázolja, hanem a savonai Irgalmas Szűzanyát.
A templomot egy egész szalézi épületegyüttes veszi körül iskolákkal, udvarokkal és ifjúsági központokkal, amelyek még mindig tele vannak gyerekekkel. Az 1868-ban felszentelt, majd az 1930-as években kibővített templom latin kereszt alaprajzú, kupolája pedig magasan a negyed fölé emelkedik.
A homlokzat a velencei San Giorgio Maggiore palladiói mintáját követi. Nem pusztán dísz: a bal oldalon domborművek és szobrok az 1571-es lepantói csatát idézik, jobb oldalon VII. Piusz pápa hazatérését a napóleoni fogságból – mindkettő a Segítő Szűz tiszteletéhez kötődő esemény.
Bent a színes márványok borítják a falakat; ezeket Michele Rua, Don Bosco első utódja választotta. A főoltár fölött Tommaso Lorenzone nagy Segítő Szűz Mária-festménye függ, amelyet maga a szent rendelt meg; a kupolát Giuseppe Rollini freskózta.
A hajó jobb oldalán áll Szent Bosco János monumentális oltára, amely a földi maradványait őrzi. Vele szemben a Szent József-kápolna az egyetlen, amely úgy maradt meg, ahogyan az alapító akarta: a festmény alján a frissen felépült bazilika látható.
Minden egy fészer alatt kezdődött. 1846-ban Don Bosco bérbe vette Francesco Pinardi fészrét, hogy befogadja a Porta Palazzón megismert szegény, munka nélküli fiúkat. A Pinardi-fészer ma is megvan, beépült a templom mögötti árkádsorokba.
A hagyomány szerint maga a Szűzanya mutatta meg neki, hol építse fel a szentélyt. A helyet a kripta, a Ereklyekápolna jelöli, ahol Rua és a szent más utódai is nyugszanak.
És az aranyozott szobor a kupola tetején, Camillo Boggio műve? Érdekes módon nem a Segítő Szüzet ábrázolja, hanem a savonai Irgalmas Szűzanyát.