Leírás
A Romagnano-ház a 14. századi történelmi épület, amely egykor a Romagnano őrgrófi család tulajdonában állt. Dokumentumértéke rendkívül nagy, és Torino egyik legrégebbi lakott épülete.
Az épület a Romagnano őrgrófok otthona volt. Ők a torinói őrgrófok, más néven az Arduinicok családjának oldalágát alkották, akikről néhány 11. századi császári oklevél is említést tesz. Politikai befolyásuk a Savoyai-ház uralma alatt is megmaradt: Antonio Romagnano őrgróf 1449 és 1458 között Lajos herceg kancellárja volt. A Romagnanók követként szolgáltak a savoyai udvarban, és ebben a házban látta vendégül Brianzo di Romagnano VIII. Amadé herceg kérésére a velencei követet, Andrea Morosinit.
Riccardo Brayda gondos, 1885-ös restaurálása során előkerültek az égetett agyagból készült részek, amelyek arra utalnak, hogy korábban más ablakok is voltak itt. Ez volt a középkori Torino első polgári épülete, amelyet átfogóan felújítottak, és a munkálatokról pontos jelentés készült, amely nyilvánosságra hozta a stílusbeli döntéseket vezérlő szempontokat. A közvetlen közelben végzett ásatásokból kiderült, hogy az eredeti épületnek legalább négyíves árkádsora volt, amely a sikátor meghosszabbításában húzódott.
Az épület múltjából ma már kevés, töredékes nyom maradt, ám felismerhetők a csúcsíves ablakok sűrűn díszített, égetett agyag keretének részei, amelyeken makkok, kis tökök és tölgyfalevelek láthatók. Ezek a részletek a nemesi család gazdagságát mutatják, egyúttal azt is, hogy nyilvánosan hangsúlyozni akarták társadalmi tekintélyüket és a savoyai udvarban betöltött szerepüket. A főhomlokzat a keskeny Via dei Mercanti utcára néz, a mellékhomlokzat pedig egy régóta lezárt zsákutcára, amely valószínűleg a középkori város egyik kis sikátora volt. Ezen az oldalon érdekes, feltárt részletek maradtak meg: halszálkás falazat töredékei és egy ép, de teljesen befalazott csúcsíves ablak. Az alsó szinten keresztboltozatos, égetett agyagból készült ablakok nyomai láthatók a 16. századból. A többi nyílás a 17. századból származik, és az eredeti díszítés figyelembevétele nélkül alakították ki őket.
Az épület a Romagnano őrgrófok otthona volt. Ők a torinói őrgrófok, más néven az Arduinicok családjának oldalágát alkották, akikről néhány 11. századi császári oklevél is említést tesz. Politikai befolyásuk a Savoyai-ház uralma alatt is megmaradt: Antonio Romagnano őrgróf 1449 és 1458 között Lajos herceg kancellárja volt. A Romagnanók követként szolgáltak a savoyai udvarban, és ebben a házban látta vendégül Brianzo di Romagnano VIII. Amadé herceg kérésére a velencei követet, Andrea Morosinit.
Riccardo Brayda gondos, 1885-ös restaurálása során előkerültek az égetett agyagból készült részek, amelyek arra utalnak, hogy korábban más ablakok is voltak itt. Ez volt a középkori Torino első polgári épülete, amelyet átfogóan felújítottak, és a munkálatokról pontos jelentés készült, amely nyilvánosságra hozta a stílusbeli döntéseket vezérlő szempontokat. A közvetlen közelben végzett ásatásokból kiderült, hogy az eredeti épületnek legalább négyíves árkádsora volt, amely a sikátor meghosszabbításában húzódott.
Az épület múltjából ma már kevés, töredékes nyom maradt, ám felismerhetők a csúcsíves ablakok sűrűn díszített, égetett agyag keretének részei, amelyeken makkok, kis tökök és tölgyfalevelek láthatók. Ezek a részletek a nemesi család gazdagságát mutatják, egyúttal azt is, hogy nyilvánosan hangsúlyozni akarták társadalmi tekintélyüket és a savoyai udvarban betöltött szerepüket. A főhomlokzat a keskeny Via dei Mercanti utcára néz, a mellékhomlokzat pedig egy régóta lezárt zsákutcára, amely valószínűleg a középkori város egyik kis sikátora volt. Ezen az oldalon érdekes, feltárt részletek maradtak meg: halszálkás falazat töredékei és egy ép, de teljesen befalazott csúcsíves ablak. Az alsó szinten keresztboltozatos, égetett agyagból készült ablakok nyomai láthatók a 16. századból. A többi nyílás a 17. századból származik, és az eredeti díszítés figyelembevétele nélkül alakították ki őket.