Leírás
1276-ban VII. Vilmos, Monferrato őrgrófja erődített épületet építtetett, amelybe beépítette a város keleti bejáratánál álló, római kori Porta Praetoriát. Ez két, tizenhat oldalú alapú toronyból állt, amelyeket négy átjárós fal kötött össze. A kapu lezárása miatt új nyílást kellett vágni a városfalon: így épült meg a Porta Fibellona.
Később, 1317 és 1320 között Fülöp, az Savoya-Acaia ág első hercege egy olyan épületegyüttes építésébe kezdett, amely a két torony közötti erődített falhoz támaszkodott, és a római városfalon kívülre, a Pó felé nyúlt.
A tizenötödik század második évtizede felé az Acaia-ház utolsó hercege, Lajos elrendelte, hogy újabb átalakításokat végezzenek az épületen.
Miután elvesztette védelmi funkcióját, az épületet a királyi hercegnők (Madame Reali) lakóhelyként használták. Savoya-Nemours Mária Johanna Batista idején Filippo Juvarra megépítette a barokk homlokzatot (Madama-palota) és a csodálatos belső reprezentatív lépcsőházat.
Mivel a savoyai királyság udvari életének és hivatali apparátusának székhelye lett, a kastély a város működési központjává vált.
Később, 1317 és 1320 között Fülöp, az Savoya-Acaia ág első hercege egy olyan épületegyüttes építésébe kezdett, amely a két torony közötti erődített falhoz támaszkodott, és a római városfalon kívülre, a Pó felé nyúlt.
A tizenötödik század második évtizede felé az Acaia-ház utolsó hercege, Lajos elrendelte, hogy újabb átalakításokat végezzenek az épületen.
Miután elvesztette védelmi funkcióját, az épületet a királyi hercegnők (Madame Reali) lakóhelyként használták. Savoya-Nemours Mária Johanna Batista idején Filippo Juvarra megépítette a barokk homlokzatot (Madama-palota) és a csodálatos belső reprezentatív lépcsőházat.
Mivel a savoyai királyság udvari életének és hivatali apparátusának székhelye lett, a kastély a város működési központjává vált.