Leírás
A Valentino-kastély a Savoyai-ház egyik rezidenciája a Pó partján, a Valentino-parkban. Francia stílusban épült: meredek tetők, macskaköves díszudvar és freskókkal díszített termek jellemzik. 1997 óta a Savoyai-rezidenciák része, ami UNESCO világörökségi helyszín, ma pedig a Politecnico Építészeti Tanszékének ad otthont.
A kastély mai formáját Franciaországi Krisztinának, a Madama Realénak köszönheti. Ő menyegzői ajándékként kapta, és francia stílusú maison de plaisance-szá, vagyis kéjlakká alakíttatta. Az építési munkákat először Carlo di Castellamonte, majd a fia, Amedeo vezette.
Az első emeleten találhatók a freskókkal díszített termek. A Zodiákus-termet, a Rózsák termét, a Virágok születése termet és a Liliomok termét luganói művészek, például Isidoro Bianchi és fiai díszítették történelmi témákkal, alkímiai jelképekkel és virágmotívumokkal.
A freskók és a stukkók a Savoyai-ház és Franciaország kapcsolatát ünneplik. A reprezentatív termek, például a Sala delle Magnificenze és a Sala delle Feste a munkálatok 1645-ös második szakaszát mutatják be.
A Valentino eleinte a Birago család villája volt. I. Emánuel Filibert savoyai herceg 1564-ben vásárolta meg, 1565-ben eladta, hogy finanszírozza a Cittadella építését, majd Andrea Palladio tanácsára 1570-ben visszavásárolta.
A név a Vallantinum szóból ered, amely völgyecskét jelent, vagy talán Szent Bálint nevéből. Egyes kutatások szerint a szerelmesek ünnepe éppen itt született: a nemesség minden február 14-én udvarias mulatságot tartott, ahol minden hölgy „Valentinónak” szólította lovagját.
A környező parkot 1855-ben tervezték újra egy nemzetközi pályázat nyomán, amelyet Jean-Baptiste Kettmann nyert meg. A 19. században a kastélyt katonák és tüzérek foglalták el, 1864-ben pedig a Regio Museo Industriale otthona lett. 1906-ban a Mérnöki Alkalmazott Iskola és a múzeum egyesült, így jött létre a Regio Politecnico, amely a mai napig a kastély lakója.
A kastély mai formáját Franciaországi Krisztinának, a Madama Realénak köszönheti. Ő menyegzői ajándékként kapta, és francia stílusú maison de plaisance-szá, vagyis kéjlakká alakíttatta. Az építési munkákat először Carlo di Castellamonte, majd a fia, Amedeo vezette.
Az első emeleten találhatók a freskókkal díszített termek. A Zodiákus-termet, a Rózsák termét, a Virágok születése termet és a Liliomok termét luganói művészek, például Isidoro Bianchi és fiai díszítették történelmi témákkal, alkímiai jelképekkel és virágmotívumokkal.
A freskók és a stukkók a Savoyai-ház és Franciaország kapcsolatát ünneplik. A reprezentatív termek, például a Sala delle Magnificenze és a Sala delle Feste a munkálatok 1645-ös második szakaszát mutatják be.
A Valentino eleinte a Birago család villája volt. I. Emánuel Filibert savoyai herceg 1564-ben vásárolta meg, 1565-ben eladta, hogy finanszírozza a Cittadella építését, majd Andrea Palladio tanácsára 1570-ben visszavásárolta.
A név a Vallantinum szóból ered, amely völgyecskét jelent, vagy talán Szent Bálint nevéből. Egyes kutatások szerint a szerelmesek ünnepe éppen itt született: a nemesség minden február 14-én udvarias mulatságot tartott, ahol minden hölgy „Valentinónak” szólította lovagját.
A környező parkot 1855-ben tervezték újra egy nemzetközi pályázat nyomán, amelyet Jean-Baptiste Kettmann nyert meg. A 19. században a kastélyt katonák és tüzérek foglalták el, 1864-ben pedig a Regio Museo Industriale otthona lett. 1906-ban a Mérnöki Alkalmazott Iskola és a múzeum egyesült, így jött létre a Regio Politecnico, amely a mai napig a kastély lakója.