Leírás
A Gran Madre di Dio a Pó jobb partján, a Borgo Po negyedben álló neoklasszicista templom, közvetlenül az I. Vittorio Emanuele híddal és a Vittorio Veneto térrel szemben. A mögötte emelkedő Cappuccini-dombbal együtt Torino központjának egyik legismertebb panorámáját alkotja.
Homlokzata erősen emlékeztet a római Pantheonra: magas lépcsősor, elöl hat korinthoszi oszlopos előcsarnok, a timpanonon pedig a Szűzanya, aki a torinói városi tanácsosok hódolatát fogadja.
A belső tér kör alapú, és a kupolára támaszkodik: öt sor nyolcszögletű stukkókazetta csökkenő méretben, amelyek egy három méternél nagyobb átmérőjű oculusban végződnek, ezen át árad be felülről a fény.
A lépcsősor lábánál ül a Hit és a Vallás két szobra, Carlo Chelli 1828-as alkotásai. A kehelyet tartó Hitet gyakran összetévesztik a Madonnával, az ezotéria kedvelői szerint pedig a Szent Grál helyét jelöli.
Az előcsarnok fülkéiben Szent Márk és Borromeo Szent Károly áll. Az oldaloltárokat Szent Márknak és Szent Leonárdnak szentelték, annak a közeli templomnak az emlékére, amelyet Napóleon 1811-ben lebontatott, hogy helyet csináljon a hídnak.
A templomot a város építtette, hogy megünnepelje I. Vittorio Emanuele savoyai király 1814. május 20-i visszatérését Napóleon visszavonulása után. Ma is Torino egyetlen önkormányzati tulajdonban lévő temploma.
A tervet Ferdinando Bonsignore készítette, pályázat útján választották ki. Az alapkövet I. Vittorio Emanuele tette le 1818. július 23-án, majd az építkezés körülbelül tíz évre leállt, és 1827-ben folytatódott. A templomot 1831-ben avatták fel.
A homlokzati oromzaton álló felirat, amelyet Torino rendje és népe ajánlott fel, a király megérkezését ünnepli, nem a száműzetésből való hazatérését, és ez már a kortársaknak is különös választásnak tűnt.
A templom alatt, a kriptában az első világháború elesettjeinek emlékhelye található, amelyet 1932-ben avattak fel.
Károly Albert király holtteste is itt kapta meg az utolsó áldást 1849. október 14-én, mielőtt a Superga-bazilikában eltemették.
Homlokzata erősen emlékeztet a római Pantheonra: magas lépcsősor, elöl hat korinthoszi oszlopos előcsarnok, a timpanonon pedig a Szűzanya, aki a torinói városi tanácsosok hódolatát fogadja.
A belső tér kör alapú, és a kupolára támaszkodik: öt sor nyolcszögletű stukkókazetta csökkenő méretben, amelyek egy három méternél nagyobb átmérőjű oculusban végződnek, ezen át árad be felülről a fény.
A lépcsősor lábánál ül a Hit és a Vallás két szobra, Carlo Chelli 1828-as alkotásai. A kehelyet tartó Hitet gyakran összetévesztik a Madonnával, az ezotéria kedvelői szerint pedig a Szent Grál helyét jelöli.
Az előcsarnok fülkéiben Szent Márk és Borromeo Szent Károly áll. Az oldaloltárokat Szent Márknak és Szent Leonárdnak szentelték, annak a közeli templomnak az emlékére, amelyet Napóleon 1811-ben lebontatott, hogy helyet csináljon a hídnak.
A templomot a város építtette, hogy megünnepelje I. Vittorio Emanuele savoyai király 1814. május 20-i visszatérését Napóleon visszavonulása után. Ma is Torino egyetlen önkormányzati tulajdonban lévő temploma.
A tervet Ferdinando Bonsignore készítette, pályázat útján választották ki. Az alapkövet I. Vittorio Emanuele tette le 1818. július 23-án, majd az építkezés körülbelül tíz évre leállt, és 1827-ben folytatódott. A templomot 1831-ben avatták fel.
A homlokzati oromzaton álló felirat, amelyet Torino rendje és népe ajánlott fel, a király megérkezését ünnepli, nem a száműzetésből való hazatérését, és ez már a kortársaknak is különös választásnak tűnt.
A templom alatt, a kriptában az első világháború elesettjeinek emlékhelye található, amelyet 1932-ben avattak fel.
Károly Albert király holtteste is itt kapta meg az utolsó áldást 1849. október 14-én, mielőtt a Superga-bazilikában eltemették.