Leírás
A San Lorenzo Torino királyi temploma: a Castello tér északnyugati oldalán áll, a Chiablese palota és a Királyi palota mellett. Kívülről olyan, mint bármelyik másik épület, homlokzata és harangtornya nincs; a remekmű teljes egészében bent rejtőzik, Guarino Guarini kupolájában.
A látvány fent vár rád. A kupola tizenhat bordából szőtt hálót alkot, amely nyolcágú csillaggá fonódik, közepén egy nyolcszöggel, és nyolc elliptikus ablak is nyílik rajta, amelyek alulról nézve az iróniával „az ördög arcának” nevezett alakzatot rajzolják ki.
Lent Guarini a latin kereszt alaprajzot négyzetbe zárt nyolcszögletű térré alakította. A kápolnák mintha függetlenek lennének, úgy fogják körbe a teret, amely ettől rugalmasnak, mozgásban lévőnek tűnik. A fény a tekinteteddel együtt emelkedik, a földszint sötétjétől egészen az 50 méter magas lanternáig.
A Szeplőtelen Fogantatás-kápolnában a napéjegyenlőségek idején, dél körül egy napsugár lép be egy nyíláson át, és megvilágít egy rejtett freskót, amely Atyaistent ábrázolja. Reggel ugyanez történik két másik mellékoltár felett.
A bejáratnál található a kisebb és régebbi Santa Maria ad Presepae-kápolna, az 1726-ból származó oltárral, amelyhez tizenkét lépcsőfok vezet; a hagyomány szerint ezeket térden kell megtenni. 2010 óta a sekrestyében kis oktatási múzeum mutatja be a torinói lepelt.
A történet egy fogadalommal kezdődik. 1557. augusztus 10-én, Szent Lőrinc napján Emánuel Filibert savoyai herceg megnyerte a saint-quentini csatát. 1562-ben felújíttatta az itt álló kis templomot, és a szentnek ajánlotta.
Guarini, a teatinus rendi építész és pap, 1668-tól dolgozott rajta, és 1680. május 12-én fel is szentelte, a misét maga celebrálta. A általa tervezett homlokzat soha nem épült meg, hogy ne törjön meg a tér szimmetriája.
Minden nap 17:15-kor a harang tízszer kondul meg: az oroszországi hadjárat tíz hadosztályára emlékeztet, a homlokzaton pedig 1983. január 26. óta alpini-emléktábla áll.
A látvány fent vár rád. A kupola tizenhat bordából szőtt hálót alkot, amely nyolcágú csillaggá fonódik, közepén egy nyolcszöggel, és nyolc elliptikus ablak is nyílik rajta, amelyek alulról nézve az iróniával „az ördög arcának” nevezett alakzatot rajzolják ki.
Lent Guarini a latin kereszt alaprajzot négyzetbe zárt nyolcszögletű térré alakította. A kápolnák mintha függetlenek lennének, úgy fogják körbe a teret, amely ettől rugalmasnak, mozgásban lévőnek tűnik. A fény a tekinteteddel együtt emelkedik, a földszint sötétjétől egészen az 50 méter magas lanternáig.
A Szeplőtelen Fogantatás-kápolnában a napéjegyenlőségek idején, dél körül egy napsugár lép be egy nyíláson át, és megvilágít egy rejtett freskót, amely Atyaistent ábrázolja. Reggel ugyanez történik két másik mellékoltár felett.
A bejáratnál található a kisebb és régebbi Santa Maria ad Presepae-kápolna, az 1726-ból származó oltárral, amelyhez tizenkét lépcsőfok vezet; a hagyomány szerint ezeket térden kell megtenni. 2010 óta a sekrestyében kis oktatási múzeum mutatja be a torinói lepelt.
A történet egy fogadalommal kezdődik. 1557. augusztus 10-én, Szent Lőrinc napján Emánuel Filibert savoyai herceg megnyerte a saint-quentini csatát. 1562-ben felújíttatta az itt álló kis templomot, és a szentnek ajánlotta.
Guarini, a teatinus rendi építész és pap, 1668-tól dolgozott rajta, és 1680. május 12-én fel is szentelte, a misét maga celebrálta. A általa tervezett homlokzat soha nem épült meg, hogy ne törjön meg a tér szimmetriája.
Minden nap 17:15-kor a harang tízszer kondul meg: az oroszországi hadjárat tíz hadosztályára emlékeztet, a homlokzaton pedig 1983. január 26. óta alpini-emléktábla áll.