Leírás
A Savoyai Galéria (Galleria Sabauda) Torino nagy képtára: több mint 700 festmény a 13. századtól a 20. századig, a Királyi palota Manica Nuova szárnyában, a Királyi Múzeumok épületegyüttesében, a dóm mellett. Ide érdemes jönnöd, ha egyetlen múzeumban szeretnéd látni Flandriát, Itáliát és Piemontot.
A bejárás az időrendet követi, a középkortól kezdve. Jan van Eyck Szent Ferenc stigmatizációja (1428–1429) és Hans Memling Krisztus szenvedése című képe az itáliai flamand festészet egyik legfontosabb gyűjteményének része, Rubens, Rembrandt és a Brueghelek művei mellett.
Az olaszok sem maradnak le: Fra Angelico Madonna a gyermekkel című műve, Duccio trónoló Madonnája, egy Mantegna, Bronzino, Veronese a Vacsora Simon házában című képpel, Orazio Gentileschi, Guido Reni és Guercino.
Sok helyet kapnak a piemonti mesterek, Defendente Ferraritól Macrino d'Albán át Gaudenzio Ferrariig, akiket máshol nehéz megtalálni. Aztán jönnek Van Dyck portréi és Bernardo Bellotto Torino látképe, amely a 18. század közepi várost mutatja a Királyi kertekből nézve.
A gyűjtemény a Savoyaiak festészet iránti szenvedélyéből nőtt ki, amelyet már 1590-ben dicsért egy lombard festő, Lomazzo. 1832. október 2-án, a saját születésnapján Károly Albert király megnyitotta a képtárat a nyilvánosság előtt a Madama-palota termeiben.
Innentől kezdődtek a költözések. 1865-ben a képek a Tudományos Akadémia palotájába kerültek, és ugyanabban az évben, a sors fintoraként, a szenátus Firenzébe költözött, így a Madama-palota megürült.
A mai otthon a harmadik a képtár történetében: a Manica Nuova, amelyet a 19. és 20. század fordulóján Emilio Stramucci építtetett, és 2014. december 4-én avattak fel végleges székhelyként. A régi termek az Egyiptomi Múzeumhoz kerültek, amely a képtár régi lakótársa.
A legfontosabb hozzájárulások közé tartozik a biellai iparos, Riccardo Gualino gyűjteménye, amely 1930-ban érkezett. Másik történelmi gyűjtemény Savoyai Jenő herceg kollekciója, amely Bécsből a 18. században került Piemontba.
A bejárás az időrendet követi, a középkortól kezdve. Jan van Eyck Szent Ferenc stigmatizációja (1428–1429) és Hans Memling Krisztus szenvedése című képe az itáliai flamand festészet egyik legfontosabb gyűjteményének része, Rubens, Rembrandt és a Brueghelek művei mellett.
Az olaszok sem maradnak le: Fra Angelico Madonna a gyermekkel című műve, Duccio trónoló Madonnája, egy Mantegna, Bronzino, Veronese a Vacsora Simon házában című képpel, Orazio Gentileschi, Guido Reni és Guercino.
Sok helyet kapnak a piemonti mesterek, Defendente Ferraritól Macrino d'Albán át Gaudenzio Ferrariig, akiket máshol nehéz megtalálni. Aztán jönnek Van Dyck portréi és Bernardo Bellotto Torino látképe, amely a 18. század közepi várost mutatja a Királyi kertekből nézve.
A gyűjtemény a Savoyaiak festészet iránti szenvedélyéből nőtt ki, amelyet már 1590-ben dicsért egy lombard festő, Lomazzo. 1832. október 2-án, a saját születésnapján Károly Albert király megnyitotta a képtárat a nyilvánosság előtt a Madama-palota termeiben.
Innentől kezdődtek a költözések. 1865-ben a képek a Tudományos Akadémia palotájába kerültek, és ugyanabban az évben, a sors fintoraként, a szenátus Firenzébe költözött, így a Madama-palota megürült.
A mai otthon a harmadik a képtár történetében: a Manica Nuova, amelyet a 19. és 20. század fordulóján Emilio Stramucci építtetett, és 2014. december 4-én avattak fel végleges székhelyként. A régi termek az Egyiptomi Múzeumhoz kerültek, amely a képtár régi lakótársa.
A legfontosabb hozzájárulások közé tartozik a biellai iparos, Riccardo Gualino gyűjteménye, amely 1930-ban érkezett. Másik történelmi gyűjtemény Savoyai Jenő herceg kollekciója, amely Bécsből a 18. században került Piemontba.