Leírás
A Királyi kertek a torinói történelmi belváros nagy kertje a Királyi palota mögött, a Castello tér és a Corso San Maurizio között. A Castello térről lehet bejutni, a palotán keresztül. Zöld pihenőhely sétányokkal, szobrokkal és szökőkutakkal, a Palazzo del Governo és a Királyi fegyvertár mögött.
A palotához közeli rész be van kerítve, az alsó rész nyilvános. Ideális azoknak, akik a Királyi palotát látogatják, és szeretnék látni annak természetes folytatását, de azoknak is, akik a Castello tértől alig néhány lépésre keresnek egy csendes zugot.
A kertek arculatát nagyrészt André Le Nôtre alakította ki, aki korábban már a Napkirály számára dolgozott Versailles-ban. Terveit a XVII. század végén egy bizonyos De Marne valósította meg, vízjátékokkal és virágos kilátókkal.
A bekerített rész közepén áll a Tritonok kútja, más néven a Nereidák kútja: egy fehér márvány medence, benne egy Nereisszel, a tenger nimfájával, akit Tritonok, Poszeidón fiai vesznek körül, valamint tizenkét kis szobor, félig ember, félig vízi lényekről. Simone Martinez udvari szobrász alkotása, 1765–1768-ból.
A parkban megtalálod a Négy évszak XVIII. századi szobrait és a Venaria Reale-i palotából származó nagy díszvázákat. Később II. Viktor Emánuel kívánságára hozzájuk került VI. Amadé savoyai herceg, I. Viktor Amadé és II. Viktor Amadé márványszobra is.
Az alsó, nyilvános részen áll a karabélyos emlékműve 1933-ból, amelyet nemzeti emlékművé nyilvánítottak, ott, ahol az I Maggio és a Partigiani sétány találkozik.
Történetük 1563-ban kezdődik, amikor Emánuel Filibert Torinóba helyezte át a fővárost. Akkoriban a város legszélén álltak, és a nagy európai királyi paloták, valamint a Medici-villák adták az ihletet, elegáns, toszkán ötletű kertekkel. Az igazi fénykor a XVII. század végén jött el.
Majd következett a napóleoni korszak fosztogatása és kifosztása. Az enyészetnek 1805-ben lett vége, amikor a kertet Birodalmi parkká nevezték ki. Amikor a főváros Firenzébe költözött, a kert elvesztette jelentőségét. A falak és a szökőkút restaurálási munkái 2021-ben fejeződtek be.
A palotához közeli rész be van kerítve, az alsó rész nyilvános. Ideális azoknak, akik a Királyi palotát látogatják, és szeretnék látni annak természetes folytatását, de azoknak is, akik a Castello tértől alig néhány lépésre keresnek egy csendes zugot.
A kertek arculatát nagyrészt André Le Nôtre alakította ki, aki korábban már a Napkirály számára dolgozott Versailles-ban. Terveit a XVII. század végén egy bizonyos De Marne valósította meg, vízjátékokkal és virágos kilátókkal.
A bekerített rész közepén áll a Tritonok kútja, más néven a Nereidák kútja: egy fehér márvány medence, benne egy Nereisszel, a tenger nimfájával, akit Tritonok, Poszeidón fiai vesznek körül, valamint tizenkét kis szobor, félig ember, félig vízi lényekről. Simone Martinez udvari szobrász alkotása, 1765–1768-ból.
A parkban megtalálod a Négy évszak XVIII. századi szobrait és a Venaria Reale-i palotából származó nagy díszvázákat. Később II. Viktor Emánuel kívánságára hozzájuk került VI. Amadé savoyai herceg, I. Viktor Amadé és II. Viktor Amadé márványszobra is.
Az alsó, nyilvános részen áll a karabélyos emlékműve 1933-ból, amelyet nemzeti emlékművé nyilvánítottak, ott, ahol az I Maggio és a Partigiani sétány találkozik.
Történetük 1563-ban kezdődik, amikor Emánuel Filibert Torinóba helyezte át a fővárost. Akkoriban a város legszélén álltak, és a nagy európai királyi paloták, valamint a Medici-villák adták az ihletet, elegáns, toszkán ötletű kertekkel. Az igazi fénykor a XVII. század végén jött el.
Majd következett a napóleoni korszak fosztogatása és kifosztása. Az enyészetnek 1805-ben lett vége, amikor a kertet Birodalmi parkká nevezték ki. Amikor a főváros Firenzébe költözött, a kert elvesztette jelentőségét. A falak és a szökőkút restaurálási munkái 2021-ben fejeződtek be.