Leírás
Az Intesa Sanpaolo felhőkarcoló az üvegből és acélból épült torony, amelyet Renzo Piano tervezett a Cit Turin negyedben, alig pár lépésre a központtól. 167,25 méteres magasságával a bank székhelye, és a torinói városkép egyik legmodernebb jelképe.
Karcsú torony, tükörfelületű homlokzata az égbolttal együtt változtatja a színét. Hat fehér óriásoszlop fut végig rajta a talajtól a tetejéig, és felfelé haladva egyre vékonyodnak, mert följebb kevesebb súlyt kell tartaniuk.
A legfelső emeleten található a bioklimatikus üvegház. Odabent 38 föld feletti szint, irodák, egy auditórium és a harmincötödik emeleten egy étterem kapott helyet, ahonnan az egész városra rálátsz.
Odakint, a torony előtti téren áll Costas Varotsos La Totalità című alkotása. A felhőkarcoló a Corso Inghilterra, a II. Vittorio Emanuele sugárút, a Via Cavalli és a Nicola Grosa kert között emelkedik.
Huszonöt centiméter. Ennyi hiányzik ahhoz, hogy a torony elérje a Mole Antonelliana magasságát. Ez nem véletlen: a 2007-ben bemutatott terv körülbelül 200 métert irányzott elő, de Torinóban senki sem akarta túlszárnyalni a város jelképét.
Évekig tartó viták következtek. Még ellenző bizottságok is alakultak, ezzel a jelszóval: „Ne kaparjuk meg Torino egét”, és szó volt városi népszavazásról is. Végül a magasság 167,25 méterre csökkent, a munkálatok pedig 2008 decemberében kezdődtek el.
A torony alatt egyetlen, nagyjából öt méter vastag betonblokkból álló alapozás van: több mint 12 500 köbméter, amelyet mindössze 84 óra alatt, megállás nélkül öntöttek ki.
Az épületet úgy tervezték, hogy keveset fogyasszon. A talajvíz nyáron hűti, a déli homlokzaton napelemek vannak, motoros lamellák pedig szabályozzák a természetes fényt. 2015-ben LEED Platinum tanúsítványt kapott, 2016-ban pedig az Archdaily oldal az év épületének választotta az irodák kategóriájában.
2015. április 10-én avatták fel, a végső költség nagyjából 300 millió euró volt a kezdetben tervezett 235 millióval szemben.
Karcsú torony, tükörfelületű homlokzata az égbolttal együtt változtatja a színét. Hat fehér óriásoszlop fut végig rajta a talajtól a tetejéig, és felfelé haladva egyre vékonyodnak, mert följebb kevesebb súlyt kell tartaniuk.
A legfelső emeleten található a bioklimatikus üvegház. Odabent 38 föld feletti szint, irodák, egy auditórium és a harmincötödik emeleten egy étterem kapott helyet, ahonnan az egész városra rálátsz.
Odakint, a torony előtti téren áll Costas Varotsos La Totalità című alkotása. A felhőkarcoló a Corso Inghilterra, a II. Vittorio Emanuele sugárút, a Via Cavalli és a Nicola Grosa kert között emelkedik.
Huszonöt centiméter. Ennyi hiányzik ahhoz, hogy a torony elérje a Mole Antonelliana magasságát. Ez nem véletlen: a 2007-ben bemutatott terv körülbelül 200 métert irányzott elő, de Torinóban senki sem akarta túlszárnyalni a város jelképét.
Évekig tartó viták következtek. Még ellenző bizottságok is alakultak, ezzel a jelszóval: „Ne kaparjuk meg Torino egét”, és szó volt városi népszavazásról is. Végül a magasság 167,25 méterre csökkent, a munkálatok pedig 2008 decemberében kezdődtek el.
A torony alatt egyetlen, nagyjából öt méter vastag betonblokkból álló alapozás van: több mint 12 500 köbméter, amelyet mindössze 84 óra alatt, megállás nélkül öntöttek ki.
Az épületet úgy tervezték, hogy keveset fogyasszon. A talajvíz nyáron hűti, a déli homlokzaton napelemek vannak, motoros lamellák pedig szabályozzák a természetes fényt. 2015-ben LEED Platinum tanúsítványt kapott, 2016-ban pedig az Archdaily oldal az év épületének választotta az irodák kategóriájában.
2015. április 10-én avatták fel, a végső költség nagyjából 300 millió euró volt a kezdetben tervezett 235 millióval szemben.