Leírás
A Camillo Benso di Cavour grófnak, az olasz egység miniszterelnök-támogatójának szentelt emlékművet halála után tizenkét évvel, 1873-ban állították fel a sienai szobrász, Giovanni Duprè tervei alapján azon a téren, amelyet a turiniak bizalmasan „Carlinának” hívnak.
1861. június 8-án Torino városi tanácsa úgy döntött, hogy nyilvános gyűjtést indít a nagy Cavour gróf (1810–1861) emlékművére. A gróf két nappal korábban halt meg malária következtében a családi palotában (Via Cavour 8.). Az olaszokat az egységhez elvezető miniszter emlékének megörökítésére özönlöttek az adományok, úgyhogy az év végére több mint 850 000 lírát gyűjtöttek össze. Az 1863-ban jóváhagyott pályázatra 124 terv érkezett, ezek közül a nápolyi építész, Antonio Cipolla (1820–1874) munkáját választották ki. Miután azonban a városi tanács kétségeit fejezte ki az elkészítendő alkotás kifejezőerejével kapcsolatban, 1865-ben a sienai szobrász, Giovanni Duprè (1817–1882) vázlatát választották. Az emlékmű avatására II. Viktor Emánuel király (1820–1878) jelenlétében, esőben, 1873. november 8-án délután került sor. Nem maradtak el a viták az alkotás körül, amelyet a turiniak rögtön „levélnehezékre” kereszteltek át: egy mátrónaszerű, hiányos öltözetű, térdelő Itália átnyújtja a polgárkoszorút a köpenybe burkolózó Cavournak, aki kezében egy papírlapot tart ezzel a felirattal: „szabad egyház szabad államban”. Az talapzaton, ahol a szardíniai csapatok krími hazatérését és a párizsi kongresszust ábrázoló domborművek találhatók, a Jog, a Kötelesség, a Politika és a Függetlenség allegorikus alakjai állnak. A talapzaton megformált velencei oroszlán és a római nőstényfarkas a gróf váratlan halála miatt megszakadt munkásságot jelképezi.
1861. június 8-án Torino városi tanácsa úgy döntött, hogy nyilvános gyűjtést indít a nagy Cavour gróf (1810–1861) emlékművére. A gróf két nappal korábban halt meg malária következtében a családi palotában (Via Cavour 8.). Az olaszokat az egységhez elvezető miniszter emlékének megörökítésére özönlöttek az adományok, úgyhogy az év végére több mint 850 000 lírát gyűjtöttek össze. Az 1863-ban jóváhagyott pályázatra 124 terv érkezett, ezek közül a nápolyi építész, Antonio Cipolla (1820–1874) munkáját választották ki. Miután azonban a városi tanács kétségeit fejezte ki az elkészítendő alkotás kifejezőerejével kapcsolatban, 1865-ben a sienai szobrász, Giovanni Duprè (1817–1882) vázlatát választották. Az emlékmű avatására II. Viktor Emánuel király (1820–1878) jelenlétében, esőben, 1873. november 8-án délután került sor. Nem maradtak el a viták az alkotás körül, amelyet a turiniak rögtön „levélnehezékre” kereszteltek át: egy mátrónaszerű, hiányos öltözetű, térdelő Itália átnyújtja a polgárkoszorút a köpenybe burkolózó Cavournak, aki kezében egy papírlapot tart ezzel a felirattal: „szabad egyház szabad államban”. Az talapzaton, ahol a szardíniai csapatok krími hazatérését és a párizsi kongresszust ábrázoló domborművek találhatók, a Jog, a Kötelesség, a Politika és a Függetlenség allegorikus alakjai állnak. A talapzaton megformált velencei oroszlán és a római nőstényfarkas a gróf váratlan halála miatt megszakadt munkásságot jelképezi.