Leírás
Az Autómúzeum, becenevén MAUTO, a Pó bal partján áll Torinóban, nem messze a Lingottótól. A világ egyik legrégebbi és legfontosabb autómúzeuma: mintegy 160 jármű 80 márkától, az 1769-es gőzkocsitól Michael Schumacher 1996-os Ferrarijáig.
Akkor is érdemes ellátogatnod, ha semmit sem értesz a motorokhoz: az autókat több mint harminc teremben, díszletekkel és installációkkal mutatják be, saját korukba helyezve, három szinten, François Confino fényei és kiállításrendezése mellett. Sok márka már nem létezik.
A tárlat három részből áll. Az első Az automobil és a XX. század, az autó története. Az első emeleten található Az ember és az automobil, amely az emberek és a járművek kapcsolatáról szól. Az utolsó, Az automobil és a formatervezés, az ipari formatervezéssel foglalkozik, és azzal, hogyan születtek meg az általunk ismert formák.
Az alagsorban van a Garázs, benne a gyűjtemény azon autóival, amelyeknek nem jutott hely a termekben, valamint a restaurátoriskola: kérésre látogatható. A múzeumnak van egy mintegy 7000 kötetes könyvtára és egy dokumentációs központja is.
Az épületre is érdemes egy pillantást vetni: a hosszú, domború kőhomlokzat mintha egy üvegfal fölött lebegne. Valójában egy 60 tonnás acélgerenda és négy pillér tartja.
Az ötlet 1932-ben született, az „autóveteránok” egyik találkozóján, a FIAT és a torinói Automobil Club két társalapítójától. Aztán Carlo Biscaretti di Ruffia kezdett munkához, a motorok szerelmese, művész, műszaki szakember és újságíró, akinek 1933-ban sikerült mintegy harminc autót kölcsönkérnie a milánói autószalonra.
Otthont találni nem volt könnyű. A gyűjtemény többször is címet változtatott, 1938-ban pedig egy stadion lelátói alá került. A Pó melletti, kifejezetten erre épített épület csak 1960. november 3-án nyílt meg.
2007-ben a múzeum három évre bezárt felújítás miatt: 2011. március 19-én nyitott újra, Olaszország egyesítésének 150. évfordulóján, a kiállítóterek majdnem kétszeresével.
Akkor is érdemes ellátogatnod, ha semmit sem értesz a motorokhoz: az autókat több mint harminc teremben, díszletekkel és installációkkal mutatják be, saját korukba helyezve, három szinten, François Confino fényei és kiállításrendezése mellett. Sok márka már nem létezik.
A tárlat három részből áll. Az első Az automobil és a XX. század, az autó története. Az első emeleten található Az ember és az automobil, amely az emberek és a járművek kapcsolatáról szól. Az utolsó, Az automobil és a formatervezés, az ipari formatervezéssel foglalkozik, és azzal, hogyan születtek meg az általunk ismert formák.
Az alagsorban van a Garázs, benne a gyűjtemény azon autóival, amelyeknek nem jutott hely a termekben, valamint a restaurátoriskola: kérésre látogatható. A múzeumnak van egy mintegy 7000 kötetes könyvtára és egy dokumentációs központja is.
Az épületre is érdemes egy pillantást vetni: a hosszú, domború kőhomlokzat mintha egy üvegfal fölött lebegne. Valójában egy 60 tonnás acélgerenda és négy pillér tartja.
Az ötlet 1932-ben született, az „autóveteránok” egyik találkozóján, a FIAT és a torinói Automobil Club két társalapítójától. Aztán Carlo Biscaretti di Ruffia kezdett munkához, a motorok szerelmese, művész, műszaki szakember és újságíró, akinek 1933-ban sikerült mintegy harminc autót kölcsönkérnie a milánói autószalonra.
Otthont találni nem volt könnyű. A gyűjtemény többször is címet változtatott, 1938-ban pedig egy stadion lelátói alá került. A Pó melletti, kifejezetten erre épített épület csak 1960. november 3-án nyílt meg.
2007-ben a múzeum három évre bezárt felújítás miatt: 2011. március 19-én nyitott újra, Olaszország egyesítésének 150. évfordulóján, a kiállítóterek majdnem kétszeresével.