Leírás
A Barolo-palota egy patrícius rezidencia Torino szívében, a via delle Orfane utcában, a XVII. század végén épült. Aki ellátogat ide, barokk palotát talál stukkókkal, freskókkal és díszes termekkel, ahol a XIX. században a Barolo őrgrófi pár és Silvio Pellico író élt.
Bent leginkább a lépcsőház ragadja meg a látogatót: nem oldalt áll, ahogy a XVII. századi nemesi paloták esetében szokás volt, hanem a palota közepén. Körülötte Pietro Somasso stukkói, Francesco Trevisani vásznai és a Legnani család freskói láthatók.
A főemeleten a Benedetto Alfieri által a XVIII. század közepén tervezett rokokó termek találhatók. A Zöld szoba Luigi Morgari freskóját őrzi, amely Péleusz és Thetisz menyegzőjét ábrázolja.
A látogatóútvonal része Silvio Pellico szobája is. Az író a Börtöneim című művében elbeszélt fogság után sok éven át az őrgrófi pár vendége volt.
A palota ma is az Opera Barolo székhelye, amely Giulia őrgrófné végakarata szerint folytatja a tőle és férjétől, Tancredótól indított segítő és szociális tevékenységet.
Egy megígért, de soha ki nem fizetett hozomány. Emiatt hagyta el Gabriele Falletti di Barolo őrgróf a palotát, magával víve három gyermekét. Felesége, Elena Matilde mindössze 26 évesen kiugrott a szobája ablakán.
A palotát az asszony apja, Ottavio Provana di Druento gróf, II. Viktor Amadé első lovászmestere építtette Gian Francesco Baroncellivel. A legszebb korszaka azonban még hátravolt.
A XIX. században itt élt Tancredi és Giulia di Barolo, egy mélyen vallásos és nagylelkű házaspár: ingyenes iskolákat tartottak fenn, segítették a szegényeket, és támogatták a női foglyokat. Velük kihalt a család, a palota pedig az Opera Pia Barolóra szállt.
1906-ban a déli szárnyat lebontották, hogy kiszélesítsék a via Corte d'Appello utcát. A kövezeten ma is látszik az eredeti körvonal nyoma, egy vonal, amely megmutatja, meddig ért egykor a palota.
Bent leginkább a lépcsőház ragadja meg a látogatót: nem oldalt áll, ahogy a XVII. századi nemesi paloták esetében szokás volt, hanem a palota közepén. Körülötte Pietro Somasso stukkói, Francesco Trevisani vásznai és a Legnani család freskói láthatók.
A főemeleten a Benedetto Alfieri által a XVIII. század közepén tervezett rokokó termek találhatók. A Zöld szoba Luigi Morgari freskóját őrzi, amely Péleusz és Thetisz menyegzőjét ábrázolja.
A látogatóútvonal része Silvio Pellico szobája is. Az író a Börtöneim című művében elbeszélt fogság után sok éven át az őrgrófi pár vendége volt.
A palota ma is az Opera Barolo székhelye, amely Giulia őrgrófné végakarata szerint folytatja a tőle és férjétől, Tancredótól indított segítő és szociális tevékenységet.
Egy megígért, de soha ki nem fizetett hozomány. Emiatt hagyta el Gabriele Falletti di Barolo őrgróf a palotát, magával víve három gyermekét. Felesége, Elena Matilde mindössze 26 évesen kiugrott a szobája ablakán.
A palotát az asszony apja, Ottavio Provana di Druento gróf, II. Viktor Amadé első lovászmestere építtette Gian Francesco Baroncellivel. A legszebb korszaka azonban még hátravolt.
A XIX. században itt élt Tancredi és Giulia di Barolo, egy mélyen vallásos és nagylelkű házaspár: ingyenes iskolákat tartottak fenn, segítették a szegényeket, és támogatták a női foglyokat. Velük kihalt a család, a palota pedig az Opera Pia Barolóra szállt.
1906-ban a déli szárnyat lebontották, hogy kiszélesítsék a via Corte d'Appello utcát. A kövezeten ma is látszik az eredeti körvonal nyoma, egy vonal, amely megmutatja, meddig ért egykor a palota.