Leírás
A torinói Savoyai Szenátus palotája egykor a Savoyai Szenátus bírói testületének és a Számvevőszéknek (Camera dei Conti) adott otthont.
Az építkezés több szakaszban zajlott. II. Károly Emánuel savoyai herceg rendelkezésére 1671-ben számos házat vásároltak meg az úgynevezett „Szent Xavér Ferenc-szigeten”: ezeket a bírák rendelkezésére bocsátották, és a börtön bővítésére is szánták, amely már Emánuel Filibert ideje óta létezett. A börtönt Amedeo di Castellamonte tervezte, de 1672 és 1675 között Rocco Antonio Rubatto építette meg. II. Viktor Amadé 1720-ban elrendelte a Szenátus palotájának felépítését a háztömbnek a börtön számára nem kijelölt részén, a tervezéssel Filippo Juvarrát bízta meg. 1721-ben azonban a munkálatokat felfüggesztették, és csak 1741-ben folytatták III. Károly Emánuel utasítására, aki a tervezést Benedetto Alfieri építészre bízta. A munkák 1748-ban újra leálltak, majd 1788-ban, III. Viktor Amadé idején harmadszor is újrakezdődtek. A kivitelezéssel Giuseppe Battista Piacenza és Giovanni Battista Ferroggio építészeket bízták meg, de 1790-ben a munkálatokat ismét felfüggesztették. A végleges újraindítás Károly Félix rendelkezésére történt: ő Ignazio Michela építészre bízta a munkát (akinek egészen fiatal műtermi segédje Alessandro Antonelli volt). Michela a korábbi terveket átdolgozva készítette el a sajátját, amelyet 1830-ban hagytak jóvá, és nyolc évvel később a Szenátus birtokba vette az új palotát. Teljesen azonban csak 1862-ben készült el, amikor a régi börtönt is új helyre költöztették.
A palota később a város igazságügyi palotája lett, jelenleg a torinói bírósági hivatalok egy részének ad otthont, mivel az Igazságügyi Palota időközben átköltözött az új Bruno Caccia-palotába, a II. Vittorio Emanuele sugárútra.
Az építkezés több szakaszban zajlott. II. Károly Emánuel savoyai herceg rendelkezésére 1671-ben számos házat vásároltak meg az úgynevezett „Szent Xavér Ferenc-szigeten”: ezeket a bírák rendelkezésére bocsátották, és a börtön bővítésére is szánták, amely már Emánuel Filibert ideje óta létezett. A börtönt Amedeo di Castellamonte tervezte, de 1672 és 1675 között Rocco Antonio Rubatto építette meg. II. Viktor Amadé 1720-ban elrendelte a Szenátus palotájának felépítését a háztömbnek a börtön számára nem kijelölt részén, a tervezéssel Filippo Juvarrát bízta meg. 1721-ben azonban a munkálatokat felfüggesztették, és csak 1741-ben folytatták III. Károly Emánuel utasítására, aki a tervezést Benedetto Alfieri építészre bízta. A munkák 1748-ban újra leálltak, majd 1788-ban, III. Viktor Amadé idején harmadszor is újrakezdődtek. A kivitelezéssel Giuseppe Battista Piacenza és Giovanni Battista Ferroggio építészeket bízták meg, de 1790-ben a munkálatokat ismét felfüggesztették. A végleges újraindítás Károly Félix rendelkezésére történt: ő Ignazio Michela építészre bízta a munkát (akinek egészen fiatal műtermi segédje Alessandro Antonelli volt). Michela a korábbi terveket átdolgozva készítette el a sajátját, amelyet 1830-ban hagytak jóvá, és nyolc évvel később a Szenátus birtokba vette az új palotát. Teljesen azonban csak 1862-ben készült el, amikor a régi börtönt is új helyre költöztették.
A palota később a város igazságügyi palotája lett, jelenleg a torinói bírósági hivatalok egy részének ad otthont, mivel az Igazságügyi Palota időközben átköltözött az új Bruno Caccia-palotába, a II. Vittorio Emanuele sugárútra.