Leírás
A Ruffini park (közkeletű nevén „il Valentino Nuovo”, vagyis az „Új Valentino”) Torino 16. legnagyobb parkja. Területe körülbelül 130 000 m², a Pozzo Strada negyedben fekszik.
A parkot az 1920-as években tervezték, és 1925. december 31-én avatták fel „Gerolamo Napoleone Bonaparte park” néven. Arra a igényre válaszolt, hogy legyen egy egész közösség számára nyitott tér, ahol a természetben sétálhat az ember; a város ugyanis ebbe az irányba terjeszkedett, főként a Borgo San Paolo és környéke intenzív iparosodásának köszönhetően (ezek közül is kiemelkedett a Lancia, amely körül számtalan kisüzem, műhely és szerelőcsarnok, majd lakóházak, iskolák és szolgáltatások nőttek ki).
A vágyat, hogy a külvárosnak is legyen egy saját „Valentinója”, úgy váltották valóra, hogy megvásárolták a comói származású Galiziano család tanyáit és földjeit. A két világháború között kezdett kibontakozni a park sportos jellege: uszoda és stadion épült (ma Primo Nebiolo stadion a neve).
A háború alatt a stadion alatt légoltalmi óvóhelyet építettek.
A háború után a parkot Francesco Ruffini jogászról, volt miniszterről és egyetemi tanárról nevezték el, aki a fasiszta időszakban nem tett esküt a rezsimre, és megtagadta, hogy a fasizmus szellemében tanítson.
1961-ben, az Italia '61 ünnepségei keretében felépült a sportcsarnok, amely a római PalaLottomatica szerkezetét idézi (Annibale Vitellozzi építész ugyanis Pierluigi Nervivel együtt a római csarnokon is dolgozott). A PalaRuffini az évek során a torinói sport egyik fő helyszínévé vált, tanúja volt a nyolcvanas évek nagy torinói kosárlabda- és röplabdacsapatainak, egyben a fedett termi rockkoncertek legfontosabb színhelye is lett.
A parkot az elmúlt 40 évben lezárták a forgalom elől, és újabb sportlétesítményekkel gazdagodott (teniszpályák, kosárlabda- és röplabdapályák, valamint egy gördeszkarámpa).
A park belső sétányait földrajztudósokról (Luigi Hugues), illetve felfedezőkről és utazókról, például Carlo Piaggiáról és Luigi Maria d'Albertisről nevezték el.
A parkot az 1920-as években tervezték, és 1925. december 31-én avatták fel „Gerolamo Napoleone Bonaparte park” néven. Arra a igényre válaszolt, hogy legyen egy egész közösség számára nyitott tér, ahol a természetben sétálhat az ember; a város ugyanis ebbe az irányba terjeszkedett, főként a Borgo San Paolo és környéke intenzív iparosodásának köszönhetően (ezek közül is kiemelkedett a Lancia, amely körül számtalan kisüzem, műhely és szerelőcsarnok, majd lakóházak, iskolák és szolgáltatások nőttek ki).
A vágyat, hogy a külvárosnak is legyen egy saját „Valentinója”, úgy váltották valóra, hogy megvásárolták a comói származású Galiziano család tanyáit és földjeit. A két világháború között kezdett kibontakozni a park sportos jellege: uszoda és stadion épült (ma Primo Nebiolo stadion a neve).
A háború alatt a stadion alatt légoltalmi óvóhelyet építettek.
A háború után a parkot Francesco Ruffini jogászról, volt miniszterről és egyetemi tanárról nevezték el, aki a fasiszta időszakban nem tett esküt a rezsimre, és megtagadta, hogy a fasizmus szellemében tanítson.
1961-ben, az Italia '61 ünnepségei keretében felépült a sportcsarnok, amely a római PalaLottomatica szerkezetét idézi (Annibale Vitellozzi építész ugyanis Pierluigi Nervivel együtt a római csarnokon is dolgozott). A PalaRuffini az évek során a torinói sport egyik fő helyszínévé vált, tanúja volt a nyolcvanas évek nagy torinói kosárlabda- és röplabdacsapatainak, egyben a fedett termi rockkoncertek legfontosabb színhelye is lett.
A parkot az elmúlt 40 évben lezárták a forgalom elől, és újabb sportlétesítményekkel gazdagodott (teniszpályák, kosárlabda- és röplabdapályák, valamint egy gördeszkarámpa).
A park belső sétányait földrajztudósokról (Luigi Hugues), illetve felfedezőkről és utazókról, például Carlo Piaggiáról és Luigi Maria d'Albertisről nevezték el.