Leírás
A Savoia tér (Piazza Savoia) Torino történelmi belvárosának egyik tere. A Via Corte d'Appello és a Via della Consolata között fekszik, és a város egyik legkülönösebb látványát nyújtja a közepén magasodó impozáns obeliszk miatt. Nevét a monarchia 1946-os bukása után is megtartotta, mert nem a királyi házról, hanem Savoya, a mai Franciaországhoz tartozó régió nevéről kapta.
A teret a 18. században tervezték, a Savoyai II. Viktor Amadé által elrendelt városbővítés nyomán. Susina térnek (Piazza Susina) hívták, mert közel esett a Porta Susinához, a mai Garibaldi utca és a Via della Consolata környékén. Amikor 1796-ban megingott a savoyai állam, és Savoyai IV. Károly Emánuel királyt száműzetésbe kényszerítették (1798. december 8.), a franciák bevonultak a városba, és első intézkedéseik között az utcák és terek átnevezése is szerepelt. A Susina tér sem volt kivétel: előbb a jakobinus, majd a napóleoni megszállás évei alatt Place de France volt a neve. A monarchia visszaállítása és a franciák rákényszerítette elnevezés eltörlése után a tér a Paesana tér (Piazza Paesana) nevet kapta, mert közel állt hozzá a Via della Consolatán található, azonos nevű Saluzzo di Paesana-palota. 1860-ban végül felvette mai nevét.
A teret ma a baveno-i gránitból készült, huszonegy méter magas impozáns obeliszk teszi híressé, amelyet 1853-ban állítottak fel az 1850-es Siccardi-törvények emlékére. Az ötlet, hogy emlékművet emeljenek a vitatott Siccardi-törvényeknek (amelyek megszüntették az egyházi bíráskodást), már 1851-ben megszületett a torinói Gazzetta del Popolo kezdeményezésére. Az obeliszket Luigi Quarenghi festő tervezte, a terv támogatói (köztük a Gazzetta del Popolo igazgatója, Giovanni Battista Bottero) pedig a Carignano téren akarták felállítani.
Végül a Consolata-szentélyhez, a város legfontosabb kegyhelyéhez, valamint a Barolo-palotához közeli téren kapott helyet, ahol a katolikus Giulia Faletti di Barolo lakott. A második világháború idején az utcai harcok miatt az obeliszk majdnem ledőlt: a Corso Siccardin, a Via Cernaia irányában állomásozó harcosok néhány mozsárlövést adtak le a Savoia tér felé, megrongálva az emlékművet, amely megingott. Végül állva maradt, és a háború befejezése után helyreállították.
A teret a 18. században tervezték, a Savoyai II. Viktor Amadé által elrendelt városbővítés nyomán. Susina térnek (Piazza Susina) hívták, mert közel esett a Porta Susinához, a mai Garibaldi utca és a Via della Consolata környékén. Amikor 1796-ban megingott a savoyai állam, és Savoyai IV. Károly Emánuel királyt száműzetésbe kényszerítették (1798. december 8.), a franciák bevonultak a városba, és első intézkedéseik között az utcák és terek átnevezése is szerepelt. A Susina tér sem volt kivétel: előbb a jakobinus, majd a napóleoni megszállás évei alatt Place de France volt a neve. A monarchia visszaállítása és a franciák rákényszerítette elnevezés eltörlése után a tér a Paesana tér (Piazza Paesana) nevet kapta, mert közel állt hozzá a Via della Consolatán található, azonos nevű Saluzzo di Paesana-palota. 1860-ban végül felvette mai nevét.
A teret ma a baveno-i gránitból készült, huszonegy méter magas impozáns obeliszk teszi híressé, amelyet 1853-ban állítottak fel az 1850-es Siccardi-törvények emlékére. Az ötlet, hogy emlékművet emeljenek a vitatott Siccardi-törvényeknek (amelyek megszüntették az egyházi bíráskodást), már 1851-ben megszületett a torinói Gazzetta del Popolo kezdeményezésére. Az obeliszket Luigi Quarenghi festő tervezte, a terv támogatói (köztük a Gazzetta del Popolo igazgatója, Giovanni Battista Bottero) pedig a Carignano téren akarták felállítani.
Végül a Consolata-szentélyhez, a város legfontosabb kegyhelyéhez, valamint a Barolo-palotához közeli téren kapott helyet, ahol a katolikus Giulia Faletti di Barolo lakott. A második világháború idején az utcai harcok miatt az obeliszk majdnem ledőlt: a Corso Siccardin, a Via Cernaia irányában állomásozó harcosok néhány mozsárlövést adtak le a Savoia tér felé, megrongálva az emlékművet, amely megingott. Végül állva maradt, és a háború befejezése után helyreállították.