Leírás
A 19. század elején, Torino francia megszállása idején Napóleon közvetlen döntése nyomán elhatározták, hogy kőhidat építenek a savoyai városban, amelynek addig csak ideiglenes hidai voltak a Pón. A híd egy korábbi, 12 pillérű kőhidat váltott fel, amelyet a 15. század elején építettek, és amelyet 1706. november 3-án a folyó áradása súlyosan megrongált: néhány ívét elsodorta, ezeket ideiglenesen faszerkezetekkel pótolták. Az új híd építése miatt le kellett bontani egy raktárnak használt épületet és a Santi Marco e Leonardo-templomot, amelyet 1333-ban építettek, és 1740-ben Bernardo Vittone építész építtetett újjá.
Az alapkövet 1810 novemberében tették le Camillo Borghese herceg, Paolina Bonaparte férje és Piemont akkori kormányzója jelenlétében: a híd középső pillérébe befalaztak 88 érmét és a napóleoni hadjáratokra emlékező érmet, valamint egy ezüst métert. A munkálatok Malet és Pellegrini mérnökök irányításával folytak, a híd 1813-ra készült el.
A francia megszállás után, a Savoyai-ház visszatérésével felmerült a híd lebontásának ötlete, mivel sokan a korábbi megszállás jelképének tekintették, de I. Viktor Emánuel király ellenezte ezt, és a hidat később róla nevezték el.
A híd teljes hossza 150 méter, öt ívvel, és megnyitása óta gyakorlatilag nem változott, leszámítva az 1876-os munkálatokat, amelyekkel a villamos áthaladását tették lehetővé: ekkor a régi kőkorlátokat a mostani öntöttvas korlátokra cserélték.
Az alapkövet 1810 novemberében tették le Camillo Borghese herceg, Paolina Bonaparte férje és Piemont akkori kormányzója jelenlétében: a híd középső pillérébe befalaztak 88 érmét és a napóleoni hadjáratokra emlékező érmet, valamint egy ezüst métert. A munkálatok Malet és Pellegrini mérnökök irányításával folytak, a híd 1813-ra készült el.
A francia megszállás után, a Savoyai-ház visszatérésével felmerült a híd lebontásának ötlete, mivel sokan a korábbi megszállás jelképének tekintették, de I. Viktor Emánuel király ellenezte ezt, és a hidat később róla nevezték el.
A híd teljes hossza 150 méter, öt ívvel, és megnyitása óta gyakorlatilag nem változott, leszámítva az 1876-os munkálatokat, amelyekkel a villamos áthaladását tették lehetővé: ekkor a régi kőkorlátokat a mostani öntöttvas korlátokra cserélték.