Leírás
A Consolata Torino legkedveltebb szentélye, a történelmi belvárosban, a Via della Consolatán áll. Hivatalos neve Santa Maria della Consolazione-bazilika, de mindenki csak „la Consolà”-nak hívja: a piemonti barokk remekműve, Guarini, Juvarra és Ceppi alkotása.
A bejáratnál, a neoklasszicista előcsarnokon álló latin felirat Máriát „Torino városának vigasztalójaként és védelmezőjeként” szólítja meg. Belül szokatlan az alaprajz: először egy nagy ovális tér, a Sant'Andrea-terem következik, majd a guarinii hatszög csúcsíves kápolnákkal és Filippo Juvarra főoltárával.
A falakat fogadalmi tárgyak borítják, a jobb oldali mellékhajóban különösen sokat látsz belőlük: a hívek hálaadásai az évszázadok során. Lejjebb található a kripta a Kegyelmek-kápolnával, amelyet egy karzatról lehet megtekinteni.
A templom mellett emelkedik a román stílusú, 40 méter magas harangtorony, amelyet 980 és 1014 között Bruningo szerzetes építtetett újrahasznosított római téglákból: tornya a római kori maradványok után Torino legrégibb műemléke. A főharang 1940-ből való, és Olaszország egyik legnagyobbika.
A templom a római városfal egyik tornyának maradványain áll. Az 5. században Massimo püspök Szent András tiszteletére templomot építtetett, benne egy Szűz Mária-kápolnával. A harangtorony annak a román kori templomnak a maradéka, amely a régit felváltotta.
A tisztelet egy ikonból ered. A hagyomány szerint egy briançoni vak férfi elmesélte, hogy a Madonna megmutatta neki, hol találhatja meg: a régi templom alatt. Az ikont 1104. június 20-án találták meg, a vak pedig visszanyerte a látását, de az esetet dokumentumok nem igazolják.
Az 1706-os ostrom idején a város a Consolatára bízta magát, a felszabadítás után pedig Keresztelő Szent Jánossal együtt társvédőszentjévé választotta. Az akkori napokból származó lövedék ma is látható a kupola tövében, a Via della Consolata felőli oldalon.
Guarini 1678-tól alakította át a formáit, Juvarra 1729-től újratervezte a szentélyt és a kupolát, Carlo Ceppi pedig 1899 és 1904 között kibővítette, és megadta neki mai külsejét. A 19. században Secondo Pia lefényképezte az ikont, és kiderült, hogy másolat.
A bejáratnál, a neoklasszicista előcsarnokon álló latin felirat Máriát „Torino városának vigasztalójaként és védelmezőjeként” szólítja meg. Belül szokatlan az alaprajz: először egy nagy ovális tér, a Sant'Andrea-terem következik, majd a guarinii hatszög csúcsíves kápolnákkal és Filippo Juvarra főoltárával.
A falakat fogadalmi tárgyak borítják, a jobb oldali mellékhajóban különösen sokat látsz belőlük: a hívek hálaadásai az évszázadok során. Lejjebb található a kripta a Kegyelmek-kápolnával, amelyet egy karzatról lehet megtekinteni.
A templom mellett emelkedik a román stílusú, 40 méter magas harangtorony, amelyet 980 és 1014 között Bruningo szerzetes építtetett újrahasznosított római téglákból: tornya a római kori maradványok után Torino legrégibb műemléke. A főharang 1940-ből való, és Olaszország egyik legnagyobbika.
A templom a római városfal egyik tornyának maradványain áll. Az 5. században Massimo püspök Szent András tiszteletére templomot építtetett, benne egy Szűz Mária-kápolnával. A harangtorony annak a román kori templomnak a maradéka, amely a régit felváltotta.
A tisztelet egy ikonból ered. A hagyomány szerint egy briançoni vak férfi elmesélte, hogy a Madonna megmutatta neki, hol találhatja meg: a régi templom alatt. Az ikont 1104. június 20-án találták meg, a vak pedig visszanyerte a látását, de az esetet dokumentumok nem igazolják.
Az 1706-os ostrom idején a város a Consolatára bízta magát, a felszabadítás után pedig Keresztelő Szent Jánossal együtt társvédőszentjévé választotta. Az akkori napokból származó lövedék ma is látható a kupola tövében, a Via della Consolata felőli oldalon.
Guarini 1678-tól alakította át a formáit, Juvarra 1729-től újratervezte a szentélyt és a kupolát, Carlo Ceppi pedig 1899 és 1904 között kibővítette, és megadta neki mai külsejét. A 19. században Secondo Pia lefényképezte az ikont, és kiderült, hogy másolat.