Leírás
A Regio Színház (Teatro Regio) Torino operaháza a Castello téren, a Királyi palota mellett: a homlokzata tizennyolcadik századi, árkádos, mögötte pedig egy modern, az 1970-es években épült nézőtér áll, mert a régi leégett. Ide jársz operát és balettet nézni a városban.
A Benedetto Alfieri tervezte homlokzat a tizennyolcadik századból származik, és a Savoyai-rezidenciák része, amelyek 1997 óta az UNESCO világörökség részei. A színházat az udvar kiegészítéseként képzelték el: a királyi páholyt hosszú folyosósor kötötte össze közvetlenül a Savoyai-család lakosztályaival.
Bent a Carlo Mollino tervezte nézőtér egy félig nyitott osztrigára emlékeztet; 1965 után tervezték, és 1973. április 10-én avatták fel A szicíliai vecsernyével, Maria Callas és Giuseppe Di Stefano rendezésében. Mollino néhány hónappal később, augusztus 27-én meghalt.
A bejáratnál Umberto Mastroianni bronzból készült szobrászati kapuja külön műalkotás, annyira, hogy önálló könyvet is kapott.
A Regio 1740. december 26-án nyílt meg Francesco Feo Arsace című művével, mindössze kétéves építkezés után. A nézőtéren a földszinten nagyjából kétezerötszáz hely volt, öt páholysor és a karzat, és a Grand Tour utazói is csodálták.
Annyira híres volt, hogy 1776-ban II. József császár megparancsolta a milánói Scala építészének, hogy éppen a torinói Regiót vegye példának, amelyet 1769-ben személyesen is látott.
Itt mutatták be 1893-ban Puccini Manon Lescaut-ját, 1896-ban pedig A bohéméletet Arturo Toscanini vezényletével. A színpadon fellépett Luciano Pavarotti, Riccardo Muti és Roberto Bolle is.
A színház 1925-ben Arrigo Boito Nerone című operáját is játszotta, 1914-ben pedig itt volt Zandonai Francesca da Rimini című művének ősbemutatója Gabriele D'Annunzio szövegkönyvére.
1936. február 8-ról 9-re virradó éjszaka tűz pusztította el a nézőteret és a színpadot. Sok meg nem valósult terv után, köztük az 1962-ben lerakott első kővel, harminchét évnek kellett eltelnie, hogy újra megnyíljon. Az 1995–1996-os felújítás javította az akusztikát, de vitát váltott ki, mert megváltoztatta Mollino tervét.
A Benedetto Alfieri tervezte homlokzat a tizennyolcadik századból származik, és a Savoyai-rezidenciák része, amelyek 1997 óta az UNESCO világörökség részei. A színházat az udvar kiegészítéseként képzelték el: a királyi páholyt hosszú folyosósor kötötte össze közvetlenül a Savoyai-család lakosztályaival.
Bent a Carlo Mollino tervezte nézőtér egy félig nyitott osztrigára emlékeztet; 1965 után tervezték, és 1973. április 10-én avatták fel A szicíliai vecsernyével, Maria Callas és Giuseppe Di Stefano rendezésében. Mollino néhány hónappal később, augusztus 27-én meghalt.
A bejáratnál Umberto Mastroianni bronzból készült szobrászati kapuja külön műalkotás, annyira, hogy önálló könyvet is kapott.
A Regio 1740. december 26-án nyílt meg Francesco Feo Arsace című művével, mindössze kétéves építkezés után. A nézőtéren a földszinten nagyjából kétezerötszáz hely volt, öt páholysor és a karzat, és a Grand Tour utazói is csodálták.
Annyira híres volt, hogy 1776-ban II. József császár megparancsolta a milánói Scala építészének, hogy éppen a torinói Regiót vegye példának, amelyet 1769-ben személyesen is látott.
Itt mutatták be 1893-ban Puccini Manon Lescaut-ját, 1896-ban pedig A bohéméletet Arturo Toscanini vezényletével. A színpadon fellépett Luciano Pavarotti, Riccardo Muti és Roberto Bolle is.
A színház 1925-ben Arrigo Boito Nerone című operáját is játszotta, 1914-ben pedig itt volt Zandonai Francesca da Rimini című művének ősbemutatója Gabriele D'Annunzio szövegkönyvére.
1936. február 8-ról 9-re virradó éjszaka tűz pusztította el a nézőteret és a színpadot. Sok meg nem valósult terv után, köztük az 1962-ben lerakott első kővel, harminchét évnek kellett eltelnie, hogy újra megnyíljon. Az 1995–1996-os felújítás javította az akusztikát, de vitát váltott ki, mert megváltoztatta Mollino tervét.