Leírás
Torino Római színháza az ókori Augusta Taurinorum színházának maradványa a történelmi belváros szívében, a Keresztelő Szent János-székesegyház mellett, a Musei Reali (Királyi Múzeumok) épületegyüttesén belül. I. e. 13-ból származik, és a római város egyetlen olyan építménye, amelyen három építési szakasz nyoma is megmaradt.
Két évszázadnál is hosszabb ideig ez volt Torino előadásainak helyszíne. Augustus idején született, a várossal együtt, az egyik legmódosabb negyedben: egyszerű, nagyjából 61×47 méteres épület volt a városfal közelében, félkör alakú cavea-val (nézőtérrel) és egy olyan háttérfallal, amelynek három monumentális kapuján át léptek be a színészok.
A i. sz. 70 és 90 között tartó béke és jólét idején átalakították. Új lépcsősorokat és íves homlokzatot kapott, a színház befogadóképessége háromezer főre nőtt. Így is a fajtájának egyik legkisebb színháza maradt, hasonló az Augusta Raurica-beli, a mai Bázelnek otthont adó helyen állóhoz.
A maradványokat két helyen találod: a szabad ég alatt, a székesegyház mellett, valamint a szomszédos palota földalatti részében, ahol az Régészeti Múzeum működik. A falazott cavea alapján ma is jól kiolvasható a színház formája a félköríves lelátóval együtt.
Érdemes megkeresni a tizenkét kis gödröt, amelyekben a függönymechanizmus oszlopait rögzítették, az intervallumot, vagyis a városfal és az épületek között húzódó folyosót, valamint a színpad mögötti oszlopcsarnokok nyomait, ahol a nézők a szünetekben sétálgattak.
A közönséget vagyoni helyzet szerint osztották fel: a legjobb helyek a falazott cavea-ban voltak, a szegényebbek pedig egy tágas felső karzaton ültek, kényelmes lépcsőkkel. A nap és az eső ellen talán fa tetőszerkezet és vászon velarium védett.
Van egy rejtély is: a környéken talált néhány lefolyócsatorna arra utal, hogy a színház akár naumachiáknak, vagyis miniatűr tengeri csatáknak is otthont adhatott. Ez azonban csak feltevés.
Aztán a kereszténység betiltotta az előadásokat. A IV. század végén az elhagyott színház az első, Krisztus Megváltónak szentelt székesegyház építőanyag-forrása lett, a maradványokat pedig a XVI. században az első francia ostrom majdnem teljesen elpusztította.
1899-ben fedezték fel újra, amikor a Királyi palota I. Umberto által megrendelt új szárnyának alapjait ásták. Alfredo d'Andrade építész ellenezte a lebontást, és elérte a terv módosítását. Így megmenekültek a romok, a rendezési munkák 1911-ben fejeződtek be.
Ne hagyd ki
• A cavea lépcsősorait.
• A függöny tizenkét gödrét.
• A városfal menti intervallumot.
Tudtad?
• A színház véletlenül került elő a Királyi palota egyik szárnyának építése közben.
• Egy egész háztömböt elfoglalt, és két évszázadnál tovább használták.
Két évszázadnál is hosszabb ideig ez volt Torino előadásainak helyszíne. Augustus idején született, a várossal együtt, az egyik legmódosabb negyedben: egyszerű, nagyjából 61×47 méteres épület volt a városfal közelében, félkör alakú cavea-val (nézőtérrel) és egy olyan háttérfallal, amelynek három monumentális kapuján át léptek be a színészok.
A i. sz. 70 és 90 között tartó béke és jólét idején átalakították. Új lépcsősorokat és íves homlokzatot kapott, a színház befogadóképessége háromezer főre nőtt. Így is a fajtájának egyik legkisebb színháza maradt, hasonló az Augusta Raurica-beli, a mai Bázelnek otthont adó helyen állóhoz.
A maradványokat két helyen találod: a szabad ég alatt, a székesegyház mellett, valamint a szomszédos palota földalatti részében, ahol az Régészeti Múzeum működik. A falazott cavea alapján ma is jól kiolvasható a színház formája a félköríves lelátóval együtt.
Érdemes megkeresni a tizenkét kis gödröt, amelyekben a függönymechanizmus oszlopait rögzítették, az intervallumot, vagyis a városfal és az épületek között húzódó folyosót, valamint a színpad mögötti oszlopcsarnokok nyomait, ahol a nézők a szünetekben sétálgattak.
A közönséget vagyoni helyzet szerint osztották fel: a legjobb helyek a falazott cavea-ban voltak, a szegényebbek pedig egy tágas felső karzaton ültek, kényelmes lépcsőkkel. A nap és az eső ellen talán fa tetőszerkezet és vászon velarium védett.
Van egy rejtély is: a környéken talált néhány lefolyócsatorna arra utal, hogy a színház akár naumachiáknak, vagyis miniatűr tengeri csatáknak is otthont adhatott. Ez azonban csak feltevés.
Aztán a kereszténység betiltotta az előadásokat. A IV. század végén az elhagyott színház az első, Krisztus Megváltónak szentelt székesegyház építőanyag-forrása lett, a maradványokat pedig a XVI. században az első francia ostrom majdnem teljesen elpusztította.
1899-ben fedezték fel újra, amikor a Királyi palota I. Umberto által megrendelt új szárnyának alapjait ásták. Alfredo d'Andrade építész ellenezte a lebontást, és elérte a terv módosítását. Így megmenekültek a romok, a rendezési munkák 1911-ben fejeződtek be.
Ne hagyd ki
• A cavea lépcsősorait.
• A függöny tizenkét gödrét.
• A városfal menti intervallumot.
Tudtad?
• A színház véletlenül került elő a Királyi palota egyik szárnyának építése közben.
• Egy egész háztömböt elfoglalt, és két évszázadnál tovább használták.