Leírás
Az Abegg-villa nevét egyik legutóbbi magántulajdonosáról kapta, de Vigna di Madama Reale néven is ismert. Barokk lakóépület Torino dombjain.
Eredetileg egy szerény kis villa állt egy szőlőskert közepén, amely Ludovico Tesauro gróf, jogász tulajdona volt. A kis villát és a szőlőt 1622-ben vásárolta meg I. Viktor Amadé savoyai herceg felesége, Bourbon Krisztina francia királyi hercegnő, akit "Madama Reale" néven ismertek. Az 1640-es évek vége felé Krisztina megbízta Andrea Costaguta karmelita építészatyát egy új palota felépítésével. A kis villát lebontották, és Costaguta atya, akinek helyét később Amedeo di Castellamonte vette át, 1648 és 1653 között saját terve alapján valódi palotát építtetett, amely egy központi épületrészből és két oldalszárnyból állt. Körülötte a szőlőt csodás park váltotta fel kerttel, fasorral, halastavakkal és lugasokkal. A termek díszítésének megtervezésében Krisztina kedvence, Filippo San Martino di Agliè gróf is közreműködött. Krisztina 1653-tól haláláig, vagyis tíz évig élt itt.
Krisztina halála után a villa fia, II. Károly Emánuel savoyai herceg szeretőinek lett a rezidenciája: Maria Giovanna di Trecesson cavouri őrgrófnőnek és Gabriella di Mesmes de Marolles-nak, a Lanze grófnőjének.
Károly Emánuel halála után özvegye, Savoya–Nemours-i Mária Johanna Battista, II. Viktor Amadé (a későbbi szicíliai, majd szardíniai király és savoyai herceg) anyja, akit szintén "Madama Reale" néven emlegettek, 1679-ben eladta a villát az Ospedale di Caritànak. Fia, Viktor Amadé azonban mindössze öt évvel később visszavásárolta.
Ekkor költözött be a "verrua-i grófnő" (Jeanne Baptiste d'Albert de Luynes), Viktor Amadé szeretője, akitől már két törvénytelen gyermeke született. Itt maradt 1703-ig, amikor a villát egy nagy katonai egység foglalta el.
1707 körülig reprezentatív palotaként használták, majd az Ospedale di Carità ismét megvásárolta, és 1724-ben eladta egy bizonyos Buscaglionénak, II. Károly Emánuel egykori szeretője, Gabriella di Mesmes de Marolles titkárának, aki hamarosan továbbadta a Páli Szent Vince Kongregáció misszionáriusainak.
1797-ben IV. Károly Emánuel visszavásárolta a villát, de nem sokkal később, Piemont francia megszállásával és Károly Emánuel Szardíniára kényszerítésével nemzeti vagyonként elkobozták. Alig néhány évig itt lakott Paolina Borghese, Napóleon Bonaparte húga, Camillo Borghese herceg felesége, akit Napóleon Piemont kormányzójává nevezett ki. Miután Paolina elhagyta, a villa elvesztette két szárnyát.
Napóleon hadjárataiban megsebesültek menedékhelyeként is szolgált. Az 1814-es restauráció után a villa ismét a Savoyai-ház tulajdonába került, I. Viktor Emánuel pedig eladta egy bizonyos Morelli in Rosso asszonynak. Ezután a Prever családé lett, amely sokáig megtartotta, majd más magánszemélyeknek adta el, míg végül 1932-ben Werner Abegg, svájci származású üzletvezető és mecénás megvásárolta.
A villát megemlíti egy 1667-es operett, amelyet Filippo d'Agliè írt álnéven, valamint C. M. Audiberti 1711-es Regiae Villae című műve.
Ma a villa Torino városának tulajdona, és itt működik a Compagnia di San Paolo történeti levéltára.
Eredetileg egy szerény kis villa állt egy szőlőskert közepén, amely Ludovico Tesauro gróf, jogász tulajdona volt. A kis villát és a szőlőt 1622-ben vásárolta meg I. Viktor Amadé savoyai herceg felesége, Bourbon Krisztina francia királyi hercegnő, akit "Madama Reale" néven ismertek. Az 1640-es évek vége felé Krisztina megbízta Andrea Costaguta karmelita építészatyát egy új palota felépítésével. A kis villát lebontották, és Costaguta atya, akinek helyét később Amedeo di Castellamonte vette át, 1648 és 1653 között saját terve alapján valódi palotát építtetett, amely egy központi épületrészből és két oldalszárnyból állt. Körülötte a szőlőt csodás park váltotta fel kerttel, fasorral, halastavakkal és lugasokkal. A termek díszítésének megtervezésében Krisztina kedvence, Filippo San Martino di Agliè gróf is közreműködött. Krisztina 1653-tól haláláig, vagyis tíz évig élt itt.
Krisztina halála után a villa fia, II. Károly Emánuel savoyai herceg szeretőinek lett a rezidenciája: Maria Giovanna di Trecesson cavouri őrgrófnőnek és Gabriella di Mesmes de Marolles-nak, a Lanze grófnőjének.
Károly Emánuel halála után özvegye, Savoya–Nemours-i Mária Johanna Battista, II. Viktor Amadé (a későbbi szicíliai, majd szardíniai király és savoyai herceg) anyja, akit szintén "Madama Reale" néven emlegettek, 1679-ben eladta a villát az Ospedale di Caritànak. Fia, Viktor Amadé azonban mindössze öt évvel később visszavásárolta.
Ekkor költözött be a "verrua-i grófnő" (Jeanne Baptiste d'Albert de Luynes), Viktor Amadé szeretője, akitől már két törvénytelen gyermeke született. Itt maradt 1703-ig, amikor a villát egy nagy katonai egység foglalta el.
1707 körülig reprezentatív palotaként használták, majd az Ospedale di Carità ismét megvásárolta, és 1724-ben eladta egy bizonyos Buscaglionénak, II. Károly Emánuel egykori szeretője, Gabriella di Mesmes de Marolles titkárának, aki hamarosan továbbadta a Páli Szent Vince Kongregáció misszionáriusainak.
1797-ben IV. Károly Emánuel visszavásárolta a villát, de nem sokkal később, Piemont francia megszállásával és Károly Emánuel Szardíniára kényszerítésével nemzeti vagyonként elkobozták. Alig néhány évig itt lakott Paolina Borghese, Napóleon Bonaparte húga, Camillo Borghese herceg felesége, akit Napóleon Piemont kormányzójává nevezett ki. Miután Paolina elhagyta, a villa elvesztette két szárnyát.
Napóleon hadjárataiban megsebesültek menedékhelyeként is szolgált. Az 1814-es restauráció után a villa ismét a Savoyai-ház tulajdonába került, I. Viktor Emánuel pedig eladta egy bizonyos Morelli in Rosso asszonynak. Ezután a Prever családé lett, amely sokáig megtartotta, majd más magánszemélyeknek adta el, míg végül 1932-ben Werner Abegg, svájci származású üzletvezető és mecénás megvásárolta.
A villát megemlíti egy 1667-es operett, amelyet Filippo d'Agliè írt álnéven, valamint C. M. Audiberti 1711-es Regiae Villae című műve.
Ma a villa Torino városának tulajdona, és itt működik a Compagnia di San Paolo történeti levéltára.