Leírás
A Carignano tér Torino egyik történelmi tere. A Castello térhez közel fekszik, és az Accademia delle Scienze, a Cesare Battisti és a Principe Amedeo utca határolja.
Teljesen figyelemre méltó barokk épületek veszik körül, köztük kiemelkedik a hatalmas Carignano-palota, az olasz Risorgimento egyik legfontosabb jelképe. Vele szemben áll a Carignano Színház, valamint a város néhány fontos helye, például a híres Ristorante del Cambio és a történelmi Gelateria Pepino. A tér közepét Vincenzo Gioberti szobra díszíti.
A kis méretek (nagyjából 88x33 méter), a Carignano-palota íves homlokzatának monumentalitása, valamint az Accademia delle Scienze utcában álló rangos intézmények, például az Egyiptomi Múzeum közelsége miatt a tér Torino történelmi központjának egyik legnagyobb művészeti, történelmi és építészeti élményt nyújtó szeglete.
A gyalogosövezet még kellemesebbé tette a tér meghitt hangulatát.
A teret Torino I. Savoyai Viktor Amadé herceg tervezte városbővítése során nyitották meg: az elegáns palotát, amelyet Carignano Emánuel Fülöp herceg, „a Néma” számára szántak, 1679-től kezdték építeni Savoyai Tamás Ferenc herceg egykori istállóinak helyén. A Guarino Guarinire bízott terv a Pó felé néző oldalon elegáns kertet, a tér felőli oldalon pedig a híres, hullámzó homlokzatot irányozta elő, a barokk építészet gyöngyszemét. A munkálatok 1685-ig tartottak, és a palota Torino egyik legfontosabb épülete lett.
Később, amikor a Savoya–Carignano-ág örökölte a szubalpin trónt, a palota és az azonos nevű tér színhelyévé vált azoknak az eseményeknek, amelyek az egységes Olaszország történetét formálták. Ahogy a palota tetején látható monumentális felirat emlékeztet rá: „QVI NACQVE VITTORIO EMANVELE II”, és a pompás erkélyről hirdették ki az Albertinus-statútum aláírását. A palotában rendezték be az egységes Olaszország első parlamentjét.
A Carignano-palotával szemben áll a térről elnevezett színház. A Carignano Színház a város egykori labdaházának (a Trincotto Rosso) helyén épült. Savoya–Carignano I. Viktor Amadé volt az, aki 1709-ben páholyokat építtetett, hogy a teremből színházat alakítsanak ki, amelyet aztán az 1711-es karneválon nyitottak meg a közönség előtt. A történelem során számos szerző lépett itt fel, Carlo Goldonitól Vittorio Alfieriig.
A színház mellett található a híres Il Cambio étterem. A Cambio már a 18. században működött, és hírnevét azoknak a neves személyeknek köszönheti, akik itt szoktak ebédelni: köztük Camillo Benso, Cavour grófja és II. Viktor Emánuel olasz király. 1859-ben avatták fel végül a Vincenzo Giobertinek szentelt emlékművet, amely a valsesiai Giovanni Albertoni alkotása.
Teljesen figyelemre méltó barokk épületek veszik körül, köztük kiemelkedik a hatalmas Carignano-palota, az olasz Risorgimento egyik legfontosabb jelképe. Vele szemben áll a Carignano Színház, valamint a város néhány fontos helye, például a híres Ristorante del Cambio és a történelmi Gelateria Pepino. A tér közepét Vincenzo Gioberti szobra díszíti.
A kis méretek (nagyjából 88x33 méter), a Carignano-palota íves homlokzatának monumentalitása, valamint az Accademia delle Scienze utcában álló rangos intézmények, például az Egyiptomi Múzeum közelsége miatt a tér Torino történelmi központjának egyik legnagyobb művészeti, történelmi és építészeti élményt nyújtó szeglete.
A gyalogosövezet még kellemesebbé tette a tér meghitt hangulatát.
A teret Torino I. Savoyai Viktor Amadé herceg tervezte városbővítése során nyitották meg: az elegáns palotát, amelyet Carignano Emánuel Fülöp herceg, „a Néma” számára szántak, 1679-től kezdték építeni Savoyai Tamás Ferenc herceg egykori istállóinak helyén. A Guarino Guarinire bízott terv a Pó felé néző oldalon elegáns kertet, a tér felőli oldalon pedig a híres, hullámzó homlokzatot irányozta elő, a barokk építészet gyöngyszemét. A munkálatok 1685-ig tartottak, és a palota Torino egyik legfontosabb épülete lett.
Később, amikor a Savoya–Carignano-ág örökölte a szubalpin trónt, a palota és az azonos nevű tér színhelyévé vált azoknak az eseményeknek, amelyek az egységes Olaszország történetét formálták. Ahogy a palota tetején látható monumentális felirat emlékeztet rá: „QVI NACQVE VITTORIO EMANVELE II”, és a pompás erkélyről hirdették ki az Albertinus-statútum aláírását. A palotában rendezték be az egységes Olaszország első parlamentjét.
A Carignano-palotával szemben áll a térről elnevezett színház. A Carignano Színház a város egykori labdaházának (a Trincotto Rosso) helyén épült. Savoya–Carignano I. Viktor Amadé volt az, aki 1709-ben páholyokat építtetett, hogy a teremből színházat alakítsanak ki, amelyet aztán az 1711-es karneválon nyitottak meg a közönség előtt. A történelem során számos szerző lépett itt fel, Carlo Goldonitól Vittorio Alfieriig.
A színház mellett található a híres Il Cambio étterem. A Cambio már a 18. században működött, és hírnevét azoknak a neves személyeknek köszönheti, akik itt szoktak ebédelni: köztük Camillo Benso, Cavour grófja és II. Viktor Emánuel olasz király. 1859-ben avatták fel végül a Vincenzo Giobertinek szentelt emlékművet, amely a valsesiai Giovanni Albertoni alkotása.