Leírás
A Statuto tér (Piazza Statuto) egy nagy, hosszúkás, árkádos tér Torino központjától nyugatra, a Porta Susa közelében: a Risorgimento utolsó tere, elegáns neoklasszicista palotákkal és egy emlékművel, amely megosztja a torinóiakat ész és legenda között.
Az olasz egyesítés után, 1863-tól építette egy londoni építőtársaság Giuseppe Bollati tervei alapján. A fogadás az volt, hogy Torino fővárosi rangja megmarad, hiszen Rómát elvenni a pápától nehéznek tűnt: sok lakásra volt szükség tisztviselőknek és katonáknak.
A főváros azonban Firenze lett. 1864 szeptemberében a torinóiak zavargásai, amelyeknek a San Carlo téren is voltak áldozatai, ezen a frissen épült téren is lezajlottak. A városi önkormányzat befejezte a paloták építését, majd árverésen eladta őket. A teret az Albertin Statútumról nevezték el, azaz arról az alkotmányról, amelyet Károly Albert írt.
A kertek közepén áll a Fréjus-alagút emlékműve, amelyet 1879-ben avattak fel: óriási kövekből emelt piramis, amelyek éppen a vasúti alagút kiásásából származnak, a legyőzött titánokkal és a csúcsán egy szárnyas Géniusszal. Az ész nyers erő feletti győzelmének allegóriája.
A szárnyas Géniusz fején fordított ötágú csillag látható, ezért a népi hagyományban egyesek egyenesen Lucifert látják benne. Mások szerint az emlékmű az alagutat ásó bányászok szenvedéseire emlékeztet.
Kicsit nyugatabbra, egy virágágyásban egy kis obeliszk áll, a tetején asztrolábiummal: ez a Beccaria-tű, amelyet 1808-ban állítottak egy 1760-as, meridiánszakasz hosszára vonatkozó számítás emlékére. Ikerpárja a Corso Francia végén, Rivoliban áll.
A nyugati oldalon, a Corso Francia kezdetén emelkedik ki a BBPR-torony, amelyet a milánói iroda tervezett 1959-ben, és 1961-ben avattak fel: a városban az egyetlen példa a milánói iskola posztracionalista építészetére. Az árkádok alatt emléktábla őrzi kilenc partizán emlékét, akiket 1944. október 12-én lőttek agyon.
A „mágikus Torino” legendái szerint a tér a „fekete mágia háromszögének” egyik csúcsa Londonnal és San Franciscóval együtt. A közeli Valdocco negyed neve a latin „valle occisorum” kifejezésből eredne: a rómaiak ezt a falakon kívüli területet temetőként, talán kivégzések helyszíneként használták.
A közepén, a szökőkút mellett egy aknafedél a város csatornahálózatának fő csomópontjához vezet: ez is táplálta a történeteket az állítólagos alkimista barlangok egyikéről. Néhány szervezett túra a tér útba ejtését a fő állomások közé sorolja.
A Statuto tér gyakran volt tiltakozások színhelye. 1962. július 6. és 10. között a Fiat és a Lancia munkásainak tízezrei özönlöttek ide az UIL szakszervezet által aláírt különmegállapodás ellen, a háború utáni első nagy sztrájkok egyikében, amely a rendőrséggel elhúzódó összecsapásokkal járt.
Ne hagyd ki
• A Fréjus-alagút emlékművét.
• A Beccaria-tűt.
• A BBPR-tornyot.
Tudtad?
• A Beccaria sugárút (Corso Beccaria) az obeliszk közelében sokáig Torino legrövidebb sugárútja volt: mindössze 100 méter.
• 1895-ben lebontották a Rivoliba induló villamos állomását, hogy a teret nyugat felé kiszélesítsék.
Az olasz egyesítés után, 1863-tól építette egy londoni építőtársaság Giuseppe Bollati tervei alapján. A fogadás az volt, hogy Torino fővárosi rangja megmarad, hiszen Rómát elvenni a pápától nehéznek tűnt: sok lakásra volt szükség tisztviselőknek és katonáknak.
A főváros azonban Firenze lett. 1864 szeptemberében a torinóiak zavargásai, amelyeknek a San Carlo téren is voltak áldozatai, ezen a frissen épült téren is lezajlottak. A városi önkormányzat befejezte a paloták építését, majd árverésen eladta őket. A teret az Albertin Statútumról nevezték el, azaz arról az alkotmányról, amelyet Károly Albert írt.
A kertek közepén áll a Fréjus-alagút emlékműve, amelyet 1879-ben avattak fel: óriási kövekből emelt piramis, amelyek éppen a vasúti alagút kiásásából származnak, a legyőzött titánokkal és a csúcsán egy szárnyas Géniusszal. Az ész nyers erő feletti győzelmének allegóriája.
A szárnyas Géniusz fején fordított ötágú csillag látható, ezért a népi hagyományban egyesek egyenesen Lucifert látják benne. Mások szerint az emlékmű az alagutat ásó bányászok szenvedéseire emlékeztet.
Kicsit nyugatabbra, egy virágágyásban egy kis obeliszk áll, a tetején asztrolábiummal: ez a Beccaria-tű, amelyet 1808-ban állítottak egy 1760-as, meridiánszakasz hosszára vonatkozó számítás emlékére. Ikerpárja a Corso Francia végén, Rivoliban áll.
A nyugati oldalon, a Corso Francia kezdetén emelkedik ki a BBPR-torony, amelyet a milánói iroda tervezett 1959-ben, és 1961-ben avattak fel: a városban az egyetlen példa a milánói iskola posztracionalista építészetére. Az árkádok alatt emléktábla őrzi kilenc partizán emlékét, akiket 1944. október 12-én lőttek agyon.
A „mágikus Torino” legendái szerint a tér a „fekete mágia háromszögének” egyik csúcsa Londonnal és San Franciscóval együtt. A közeli Valdocco negyed neve a latin „valle occisorum” kifejezésből eredne: a rómaiak ezt a falakon kívüli területet temetőként, talán kivégzések helyszíneként használták.
A közepén, a szökőkút mellett egy aknafedél a város csatornahálózatának fő csomópontjához vezet: ez is táplálta a történeteket az állítólagos alkimista barlangok egyikéről. Néhány szervezett túra a tér útba ejtését a fő állomások közé sorolja.
A Statuto tér gyakran volt tiltakozások színhelye. 1962. július 6. és 10. között a Fiat és a Lancia munkásainak tízezrei özönlöttek ide az UIL szakszervezet által aláírt különmegállapodás ellen, a háború utáni első nagy sztrájkok egyikében, amely a rendőrséggel elhúzódó összecsapásokkal járt.
Ne hagyd ki
• A Fréjus-alagút emlékművét.
• A Beccaria-tűt.
• A BBPR-tornyot.
Tudtad?
• A Beccaria sugárút (Corso Beccaria) az obeliszk közelében sokáig Torino legrövidebb sugárútja volt: mindössze 100 méter.
• 1895-ben lebontották a Rivoliba induló villamos állomását, hogy a teret nyugat felé kiszélesítsék.