Leírás
A Porta Palatina a római Torino egykori északi kapuja a Piazza Cesare Augusto szélén: két tizenhatszögletű torony és egy vörös téglás homlokzat négy nyílással. A római kori Torino legfontosabb régészeti emléke, és az i. e. 1. századi kapuk egyik legjobb állapotban fennmaradt példánya.
A két torony több mint harminc méter magas, alapjuk négyzet alakú, törzsük tizenhat oldalú. Csak a jobb oldali torony és a középső rész római eredetű: a másikat 1404-ben építették újjá, a középkori erődökre jellemző fogazattal együtt.
A homlokzaton két nagy átjáró van a szekereknek és két kisebb a gyalogosoknak, felettük íves ablakok sorai futnak. Mögötte egy négyzet alakú udvar állt, amelyből ma már csak romok maradtak; itt álltak meg azok, akik a városba érkeztek.
A kapu előtt megmaradt egy darab a római kori burkolatból, a szekerek kerekei által vájt nyomokkal. Augustus és Julius Caesar szobra bronzmásolat, az 1934-es felújításból származnak.
A kapu mellett megtekinthetők a római színház maradványai és a 2006-ban megnyílt régészeti park: kétezer évvel ezelőtt itt lépett be a városba, aki Milánó vagy Pavia felől érkezett.
A Palatina név a rómaiak után keletkezett, és a Porta Palatii névből ered, talán azért, mert a longobárd királyok palotája közel állt. A 11. században a kaput erőddé alakították, a középkorban pedig Porta Doraneának is hívták a Dora folyó után.
A 18. században a II. Viktor Amadé által elrendelt városmegújítás a lebontását irányozta elő. Antonio Bertola mérnök mentette meg, aki meggyőzte a herceget a megőrzéséről: attól fogva a tornyok börtönként, illetve női fogházként szolgáltak.
A 20. század elején Alfredo d'Andrade megszabadította a századok során hozzáadott részektől, majd 1934 és 1938 között újabb felújítás következett. Egészen az 1970-es évekig autók haladtak át a nyílások alatt.
A két torony több mint harminc méter magas, alapjuk négyzet alakú, törzsük tizenhat oldalú. Csak a jobb oldali torony és a középső rész római eredetű: a másikat 1404-ben építették újjá, a középkori erődökre jellemző fogazattal együtt.
A homlokzaton két nagy átjáró van a szekereknek és két kisebb a gyalogosoknak, felettük íves ablakok sorai futnak. Mögötte egy négyzet alakú udvar állt, amelyből ma már csak romok maradtak; itt álltak meg azok, akik a városba érkeztek.
A kapu előtt megmaradt egy darab a római kori burkolatból, a szekerek kerekei által vájt nyomokkal. Augustus és Julius Caesar szobra bronzmásolat, az 1934-es felújításból származnak.
A kapu mellett megtekinthetők a római színház maradványai és a 2006-ban megnyílt régészeti park: kétezer évvel ezelőtt itt lépett be a városba, aki Milánó vagy Pavia felől érkezett.
A Palatina név a rómaiak után keletkezett, és a Porta Palatii névből ered, talán azért, mert a longobárd királyok palotája közel állt. A 11. században a kaput erőddé alakították, a középkorban pedig Porta Doraneának is hívták a Dora folyó után.
A 18. században a II. Viktor Amadé által elrendelt városmegújítás a lebontását irányozta elő. Antonio Bertola mérnök mentette meg, aki meggyőzte a herceget a megőrzéséről: attól fogva a tornyok börtönként, illetve női fogházként szolgáltak.
A 20. század elején Alfredo d'Andrade megszabadította a századok során hozzáadott részektől, majd 1934 és 1938 között újabb felújítás következett. Egészen az 1970-es évekig autók haladtak át a nyílások alatt.