Leírás
A Pietro Micca utca az árkádos utca, amely átlósan szeli át Torino történelmi központját a Castello tértől a Solferino térig. A torinóiak „Diagonale” néven emlegetik: az egyik első utca, amely megtörte a római kori sakktáblamintát, eklektikus palotákkal, árkádokkal és boltokkal.
Torino a rómaiak kora óta sakktábla: egyenes utcák, derékszögű kereszteződések. A Castello tér és a Solferino tér között azonban a középkorból megmaradt egy szűk, levegőtlen és sötét házrengeteg, és a város ennek rendbetételére egy ferde utca kijelölése mellett döntött. Az ügyet tanulmányozó bizottságnak Alessandro Antonelli is tagja volt.
Úgy gondolták, hogy az átlós út lerövidíti a távolságokat, és felélénkíti a sakktábla egyhangúságát. 1885-ben tervezték, a munkálatok 1886-ban kezdődtek, az utat pedig 1897 májusában nyitották meg. A városnak több mint hatmillió lírájába került, a régi Quadrilatero felújítása pedig a környező utcákban egészen az 1930-as évekig folytatódott.
Az északi oldal árkádos épületeit luxuslakásoknak és üzleteknek szánták. Az építészek Carlo Ceppi, Silvio Scacchetti, Giuseppe Tonta és Costantino Gilodi voltak, akik a Castello tér és a Solferino tér felőli lezáró épületeket tervezték.
A via San Tommasóval való kereszteződésnél áll a Palazzo Bellia, Carlo Ceppi műve: Torino eklektikus építészetének egyik legszebb példája. Építkezésén használtak először vasbeton gerendákat a városban, 1894–95-ben.
Az 1584-ből származó San Tommaso-templom útban volt az új utcának. Felmerült a lebontása, de Carlo Ceppi ellenezte, végül a város úgy döntött, hogy a homlokzatot nyolc méterrel hátrébb helyezi.
A nyugati végén, ahol az utca találkozik a via Boteróval és a Solferino térrel, áll a Palazzo Fiorina, egy vöröses, háromszintes bérház gazdag, szecessziós és késő barokk közötti díszítéssel, valamint klasszicista oszlopfőkkel ékesített árkádokkal. Az azonos nevű szálloda székhelye volt.
Az árkádok alatt működött a híres Slavia könyvesbolt, amelyet Alfredo Polledro alapított, és olyan írók találkozóhelye volt, mint Edmondo De Amicis, Zino Zini és Piero Gobetti. De Amicis élete utolsó éveiben az utca 10. szám alatt lakott.
A via Boterónál állt a Voigt sörház, ahol 1906-ban megalapították a Torino Football Clubot. A szemközti oldalon Gilodi neobarokk palotáját a második világháború bombázásai elpusztították, helyére a Torre Solferino épült.
Az utca a város nagy eseményeinek is színpada: itt rendezték a jelmezes felvonulásokat az 1706-os ostrom kétszázadik és háromszázadik évfordulóján, valamint a Gianduja és Giacometta részvételével zajló felvonulásokat a Szent János-ünnepen.
Ne hagyd ki!
• Az északi oldal árkádjai.
• A Palazzo Bellia.
• A San Tommaso-templom.
• A Palazzo Fiorina.
Tudtad?
• Az utca Pietro Miccáról kapta a nevét, aki bányász katona volt az 1706-os torinói ostrom idején.
• Torino azonnal csatlakozott az 1885-ös „Nápolyi törvényhez”, amely megkönnyítette az elhanyagolt történelmi városközpontok felújítását.
Torino a rómaiak kora óta sakktábla: egyenes utcák, derékszögű kereszteződések. A Castello tér és a Solferino tér között azonban a középkorból megmaradt egy szűk, levegőtlen és sötét házrengeteg, és a város ennek rendbetételére egy ferde utca kijelölése mellett döntött. Az ügyet tanulmányozó bizottságnak Alessandro Antonelli is tagja volt.
Úgy gondolták, hogy az átlós út lerövidíti a távolságokat, és felélénkíti a sakktábla egyhangúságát. 1885-ben tervezték, a munkálatok 1886-ban kezdődtek, az utat pedig 1897 májusában nyitották meg. A városnak több mint hatmillió lírájába került, a régi Quadrilatero felújítása pedig a környező utcákban egészen az 1930-as évekig folytatódott.
Az északi oldal árkádos épületeit luxuslakásoknak és üzleteknek szánták. Az építészek Carlo Ceppi, Silvio Scacchetti, Giuseppe Tonta és Costantino Gilodi voltak, akik a Castello tér és a Solferino tér felőli lezáró épületeket tervezték.
A via San Tommasóval való kereszteződésnél áll a Palazzo Bellia, Carlo Ceppi műve: Torino eklektikus építészetének egyik legszebb példája. Építkezésén használtak először vasbeton gerendákat a városban, 1894–95-ben.
Az 1584-ből származó San Tommaso-templom útban volt az új utcának. Felmerült a lebontása, de Carlo Ceppi ellenezte, végül a város úgy döntött, hogy a homlokzatot nyolc méterrel hátrébb helyezi.
A nyugati végén, ahol az utca találkozik a via Boteróval és a Solferino térrel, áll a Palazzo Fiorina, egy vöröses, háromszintes bérház gazdag, szecessziós és késő barokk közötti díszítéssel, valamint klasszicista oszlopfőkkel ékesített árkádokkal. Az azonos nevű szálloda székhelye volt.
Az árkádok alatt működött a híres Slavia könyvesbolt, amelyet Alfredo Polledro alapított, és olyan írók találkozóhelye volt, mint Edmondo De Amicis, Zino Zini és Piero Gobetti. De Amicis élete utolsó éveiben az utca 10. szám alatt lakott.
A via Boterónál állt a Voigt sörház, ahol 1906-ban megalapították a Torino Football Clubot. A szemközti oldalon Gilodi neobarokk palotáját a második világháború bombázásai elpusztították, helyére a Torre Solferino épült.
Az utca a város nagy eseményeinek is színpada: itt rendezték a jelmezes felvonulásokat az 1706-os ostrom kétszázadik és háromszázadik évfordulóján, valamint a Gianduja és Giacometta részvételével zajló felvonulásokat a Szent János-ünnepen.
Ne hagyd ki!
• Az északi oldal árkádjai.
• A Palazzo Bellia.
• A San Tommaso-templom.
• A Palazzo Fiorina.
Tudtad?
• Az utca Pietro Miccáról kapta a nevét, aki bányász katona volt az 1706-os torinói ostrom idején.
• Torino azonnal csatlakozott az 1885-ös „Nápolyi törvényhez”, amely megkönnyítette az elhanyagolt történelmi városközpontok felújítását.