Leírás
A Castello tér Torino főtere, a történelmi belváros szíve: egy nagy, négyzet alakú, nagyjából 40 000 négyzetméteres tér, amelyet árkádok vesznek körül. Közepén áll a Madama-palota, amely a nevét adta neki. Innen indul a Roma, a Po, a Garibaldi és a Pietro Micca utca.
A tér közepén álló palota kétezer évet mesél el egyetlen épületben: alatta a római kapu maradványai, fölötte egy négytornyú középkori kastély, előtte pedig Filippo Juvarra barokk, fehér köves homlokzata.
A teret keleten a Regio Színház, északon a Királyi fegyvertárat is magában foglaló prefektúra palotája, északnyugaton a San Lorenzo-templom, nyugaton pedig a Garibaldi utca két palotája övezi. Az egyik sarok a kisebb Királyi térre (Piazzetta Reale) nyílik, amely a Királyi palotához és a dómhoz vezet.
Az árkádok, amelyeket különböző korokban építettek, fedett sétányt alkotnak: a Po utca menti árkádot 1673-ban Amedeo di Castellamonte építtette, hogy az uralkodók egyetlen csepp eső nélkül érhessenek le a folyóhoz.
Itt állt a római Torino keleti bejárata, talán a Porta Praetoria. 1276-ban a monferratói őrgróf lebontatta a régi kaput, hogy erődített házat építsen belőle, amely a 14. század második felében, az Acaia-család idején kastéllyá vált.
Amikor 1563-ban a Savoyaiak a fővárost Chambéryből Torinóba helyezték át, méltó térre volt szükség. 1583-ban Ascanio Vitozzi megtervezte a mai formáját, utána pedig a Castellamonte család, apa és fia dolgozott rajta.
A tér ünnepélyes események színhelye is volt: a Szentháló Torinóba érkezését Borromeo Károly 1578. október 7-én ünnepélyes misével köszöntötte, a második bemutatásra pedig 1582-ben került sor.
A Garibaldi utcai két palota árkádjait Portici di Fiera, azaz Vásári árkádoknak hívták, mert itt tartották a karnevált és a Savoyaiak ünnepségeit. Az egyik palotában működött a Hotel Trombetta, amely 1861-ben az olasz egység megteremtésére érkező regionális küldöttségeknek adott szállást.
A tér közepén álló palota kétezer évet mesél el egyetlen épületben: alatta a római kapu maradványai, fölötte egy négytornyú középkori kastély, előtte pedig Filippo Juvarra barokk, fehér köves homlokzata.
A teret keleten a Regio Színház, északon a Királyi fegyvertárat is magában foglaló prefektúra palotája, északnyugaton a San Lorenzo-templom, nyugaton pedig a Garibaldi utca két palotája övezi. Az egyik sarok a kisebb Királyi térre (Piazzetta Reale) nyílik, amely a Királyi palotához és a dómhoz vezet.
Az árkádok, amelyeket különböző korokban építettek, fedett sétányt alkotnak: a Po utca menti árkádot 1673-ban Amedeo di Castellamonte építtette, hogy az uralkodók egyetlen csepp eső nélkül érhessenek le a folyóhoz.
Itt állt a római Torino keleti bejárata, talán a Porta Praetoria. 1276-ban a monferratói őrgróf lebontatta a régi kaput, hogy erődített házat építsen belőle, amely a 14. század második felében, az Acaia-család idején kastéllyá vált.
Amikor 1563-ban a Savoyaiak a fővárost Chambéryből Torinóba helyezték át, méltó térre volt szükség. 1583-ban Ascanio Vitozzi megtervezte a mai formáját, utána pedig a Castellamonte család, apa és fia dolgozott rajta.
A tér ünnepélyes események színhelye is volt: a Szentháló Torinóba érkezését Borromeo Károly 1578. október 7-én ünnepélyes misével köszöntötte, a második bemutatásra pedig 1582-ben került sor.
A Garibaldi utcai két palota árkádjait Portici di Fiera, azaz Vásári árkádoknak hívták, mert itt tartották a karnevált és a Savoyaiak ünnepségeit. Az egyik palotában működött a Hotel Trombetta, amely 1861-ben az olasz egység megteremtésére érkező regionális küldöttségeknek adott szállást.