Leírás
A Villa della Regina egy tizenhetedik századi villa Torinó dombján, a Borgo Po negyedben, a lejtőbe vágott olasz kerttel. A savoyai királynék nyári rezidenciája volt, 1997 óta pedig a Savoyai-rezidenciák része, az UNESCO világörökségének egyik helyszíne.
Az olasz kert amfiteátrum alakú: az elliptikus teraszról, a Gran Rondeau-ról indulsz felfelé, ahol szökőkút és tizenkét folyami istenség szobra áll, egészen egy húsz fülkés exedráig. A csúcson a Belvedere áll, ahonnan az egész villára rálátsz.
A lépcsősor mentén találod a Grotta del Re Selvaggio-t, amely csupa márvány és színes kő, valamint egy kis vízesést, amely a lentebbi szökőkutakhoz vezeti a vizet. A villa mögött a szőlő terül el, amely újra terem: 2008-ban a chieri freisát szüretelték le.
Bent a központi szalon és a kínai stílusú szalonok a leghíresebb termek. A villa a Gran Madre di Dio-templomtól néhány perc alatt elérhető, ha kelet felé felsétálsz a dombra.
A villát Savoyai Móric bíboros építtette, aki később lemondott a bíborosi kalapról, hogy feleségül vegye unokahúgát, Ludovicát, aki tizenhárom éves volt (ő negyvenkilenc). Szalonjában, az Accademia dei Solinghiben irodalomról és tudományról beszélgettek, a későbbi X. Ince pápával együtt.
A villa nevét a tizennyolcadik században kapta, amikor Orléans-i Anna Mária, II. Viktor Amadé felesége menedékévé tette, és a tervezést Filippo Juvarrára bízta. Az udvar gyakran egész szeptemberben itt maradt, a szeptember 8-i ünnep után, amelyet az 1706-os ostrom végének emlékére tartottak.
1869-ben tisztek lányainak szánt leánynevelő intézet lett belőle, az osztálytermek a szalonokban kaptak helyet. A második világháborús bombázások elpusztították a freskós boltozatot és a szalon egy részét, az intézet pedig 1943-ban bezárt.
Ezután az elhanyagoltság évei következtek: a villát 400 000 köbméternyi gaz borította be. A felújítás 1994-ben kezdődött, több mint tíz évig tartott, és a 2007-es újranyitással ért véget.
Az olasz kert amfiteátrum alakú: az elliptikus teraszról, a Gran Rondeau-ról indulsz felfelé, ahol szökőkút és tizenkét folyami istenség szobra áll, egészen egy húsz fülkés exedráig. A csúcson a Belvedere áll, ahonnan az egész villára rálátsz.
A lépcsősor mentén találod a Grotta del Re Selvaggio-t, amely csupa márvány és színes kő, valamint egy kis vízesést, amely a lentebbi szökőkutakhoz vezeti a vizet. A villa mögött a szőlő terül el, amely újra terem: 2008-ban a chieri freisát szüretelték le.
Bent a központi szalon és a kínai stílusú szalonok a leghíresebb termek. A villa a Gran Madre di Dio-templomtól néhány perc alatt elérhető, ha kelet felé felsétálsz a dombra.
A villát Savoyai Móric bíboros építtette, aki később lemondott a bíborosi kalapról, hogy feleségül vegye unokahúgát, Ludovicát, aki tizenhárom éves volt (ő negyvenkilenc). Szalonjában, az Accademia dei Solinghiben irodalomról és tudományról beszélgettek, a későbbi X. Ince pápával együtt.
A villa nevét a tizennyolcadik században kapta, amikor Orléans-i Anna Mária, II. Viktor Amadé felesége menedékévé tette, és a tervezést Filippo Juvarrára bízta. Az udvar gyakran egész szeptemberben itt maradt, a szeptember 8-i ünnep után, amelyet az 1706-os ostrom végének emlékére tartottak.
1869-ben tisztek lányainak szánt leánynevelő intézet lett belőle, az osztálytermek a szalonokban kaptak helyet. A második világháborús bombázások elpusztították a freskós boltozatot és a szalon egy részét, az intézet pedig 1943-ban bezárt.
Ezután az elhanyagoltság évei következtek: a villát 400 000 köbméternyi gaz borította be. A felújítás 1994-ben kezdődött, több mint tíz évig tartott, és a 2007-es újranyitással ért véget.